Judit a majd másfél száz harmadik táblás között a negyedik legjobb volt, előtte Almási Zoltán a második táblán egyéni ezüstérmet szerzett, a Judit mögött játszó Berkes Ferenc pedig a saját helyén az ötödik legértékesebb teljesítményt nyújtotta. Őket az első táblán enervált játékot mutató Lékó Péter – akinek a 10 partiban szerzett 4,5 pontja még azzal a szépségtapasszal együtt is sovány, hogy az egyetlen győzelmét éppen az oroszok ellen érte el, így értékes csapatsikerhez segítette a válogatottat – és a tartalék Balogh Csaba egészítette ki.

A válogatott kitűnően indult, majd végig a legkeményebb ellenfelekkel küzdve érkezett el az utolsó fordulóhoz, ahol a cseppet sem gyönge lengyeleket kellett legyőzne. A csapat a feladatot profi módon oldotta meg: három kockázatmentes döntetlen mellett az imponáló formát mutató Almási biztosan nyert, így a magyar együttesé lett a két csapatpont. Ukrajna első helyét, illetve Oroszország ezüstérmét már senki nem veszélyeztethette, a bronzérem viszont elérhetőnek tűnt. Csakhogy az orosz Szvidler spanyol partnere ellen váratlanul tönkreverte önmagát, és ezzel a történések hihetetlen dominóeffektusát indította el. Szvidler meglepő vereségét követően az oroszok már nem voltak veszélyesek az ukránokra, ezért az ukránok taktikai csapatdöntetlent ajánlottak az izraelieknek, akik ezt az ajándékot örömmel fogadták el, így a harmadik helyen holtversenybe kerültek a magyarokkal. És a bronzérem – noha gyengébb ellenfelekkel játszottak, mint a magyarok – a magasabb győzelmi arányt felmutató izraelieké lett.

Végezhettünk volna-e előrébb? Talán, ha Lékó jobban játszik, vagy ha valaki a 8. forduló után észreveszi, hogy Polgár Judit teljesen kimerült, és figyelmezteti: a következő, izraeli versenyző elleni partijában ne hagyja, hogy kizárólag győzelmi vágyai irányítsák, akkor lehet, hogy ezt a meccset nem vesztettük volna el… Összességében azonban maradéktalanul büszkék lehetünk férficsapatunkra és kapitányukra, Horváth Tamásra, hiszen mindent beleadva, elszántan és összetartva játszották végig a sakkolimpiát. A megszerzett negyedik hely komoly siker, melyet a megújuló Lékóval lesz még alkalom felülmúlni.

A nők 15. helye kisebb kudarc,melyből Horváth József kapitány is kivette a részét.Már az előző sakkolimpián megbukott most is alkalmazott taktikája, miszerint a rangosabb játékosoknak pihenés nélkül kell végigjátszaniuk a tizenegy fordulót. E mellett a taktika mellett a húzóemberek elfáradnak, és váratlan vereségeket szenvednek. A csapat 4. és 5. játékosa (Rudolf Anna és Gara Tícia) megfelelő felkészítés mellett az éljtátékosokkal (Hoang Trang, Mádl Ildikó, Vajda Szidónia) egyenrangú produkcióra lehet képes, ami által a csapaton belül egészséges közteherviselés alakulhat ki. A hölgyek versenyét Oroszország százszázalékos teljesítménnyel nyerte Kína és Grúzia előtt. Ezekben az országokban alapvetően könnyebb a női sakkozók helyzete, hiszen az állam segíti a megélhetésüket. A feltételek ilyen különbsége esetén a tisztességgel igyekvő nagymesternőinket – még a szordínósabb eredmény ellenére is –csak elismerés illetheti meg.

Polgár Juditot is elismerés illeti