Elhunyt Bundzsák Dezső

Nyolcvankét éves korában elhunyt Bundzsák Dezső 25-szörös válogatott labdarúgó, aki a Vasassal három alkalommal nyert bajnoki címet, és egyszer Magyar (Népköztársasági) Kupát. Az angyalföldi együttesben 294 első osztályú mérkőzésen szerepelt, 73 gólt ért el.

A Vasas Bozsikja volt: magas fokú játékintelligenciával megáldott, ragyogóan rúgó és osztogató, nagy formátumú fedezet, aki épp azért játszott „csak” huszonötször a válogatottban, mert a Honvéd extraklasszisát nem lehetett kiszorítani. (Ez a szintén nagyszerű Kovács Imrének és Szojka Ferencnek sem sikerült.) Jelképes viszont, hogy Bozsik József oldalán mutatkozott be a nemzeti együttesben, mégpedig egy híres meccsen, 1956-ban, Moszkvában, ahol az 1-0-ás sikert a gólszerző Czibor Zoltán így kommentálta: „Legyőztük a kommunizmust.”

Ez egy hónappal az után történt, hogy a Vasas – százezer néző előtt – egyenesen csodát művelt a Népstadionban: a Közép-európai Kupadöntő harmadik mérkőzésén 9-2-re győzte le a bécsi Rapidot. (Az eredményjelző kezelője ugyanolyan bajban volt, mint Gartner osztrák kapus: 7-1 után már nem fért fel több név a táblára.) A meccs lefújásakor pályára tódult szurkolók a vállukon vitték az öltözőig Bundzsákot, Csordás

Lajost, Raduly Józsefet, Szilágyi Gyulát és a többieket...

Ahogyan a Vasas első KK-sikerében, úgy örökös klubja első hazai kupagyőzelmében és bajnoki címében is benne volt. Az 1955-ös MNK-elődöntőben az akkor Vörös Lobogónak nevezett MTK-t (a Hungária körúton) 5-2-re, a döntőben a Budai II, Kocsis, Machos, Puskás, Czibor csatárötössel felálló Honvédot 3-2-re múlták felül a piros-kékek, majd 1957-ben a Szombathely elleni 6-0-lal ütöttek pecsétet NB I-es diadalukra. Bundzsák rendre főszerepet vitt, csakúgy, mint 1961-ben és 1962-ben, a Vasas újabb két bajnoki aranyérme alkalmával. A legnagyszerűbb játékát azonban a ’62-es KK-döntőben nyújtotta: a Bologna elleni 5-1 alkalmával négy gólt ért el – jobbhalfként – úgy, hogy közben kikapcsolta az olasz csapat német világsztárját, az 1966-ban vb-ezüstérmes Helmut Hallert.

Akkor már nem hívták a válogatottba: a címeres mezt 1961 decemberében, Chilében vehette fel utoljára. Premierjéhez hasonlóan szimbolikus, hogy akkor köszönt el, amikor megannyi nagyszerű játékostársa közül Farkas János és Mészöly Kálmán először tűnt fel a nemzeti együttesben.

A nála tizennégy évvel később született Farkas odafenn várja.

Jó ég, a magyar futball nagyjai közül ki mindenki van már a mennyekben...

 

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.