Újabb forradalmi változás gyanánt például pálya fölé szerelt kábelrendszert, hajóra erősített kamerát és külön tévécsatornát terveznek a jövő évi, szegedi olimpiai kvalifikációs világbajnokságra, ami, persze papírforma azután, hogy a 2006-os, ugyancsak a Matyéren rendezett vb-n – volt a tribünön 16 000 néző is! – a versenyzők feje fölé „befutó” képekről követhettük nyomon a futamokat. Jellemző a négy évvel ezelőtti, kuriózumértékű eseményre, hogy a nagy sikerre való tekintettel pontosan ilyen „testközeli” adást láthatott a nagyérdemű a 2008-as, pekingi játékokon, minthogy az újítást a nemzetközi illetékesek egy az egyben átvették és kiterjesztették.

– Tény, hogy a Magyar Kajak-kenu Szövetség úttörő szerepet játszik a sportág átalakításában, érdekessé tételében, szakmai és marketingalapú reklámozásában – említi Schmidt Gábor főtitkár, a szegedi vetélkedő szervezőbizottságának vezetője. – Úgy fest, ezeknek az erőfeszítéseknek van eredményük, mivel a sportág globális megítélése, eladhatósága javult. A nemzetközi szövetség, az ICF szép fokozatosan, de biztosan változtat, s a legutóbbi módosítások adta ötezer méteres vagy váltóküzdelmek is kedvező fogadtatásra találtak. Előbbi afféle körkörös verseny, amelyen a nagy nevek ugyanúgy elindulnak, mint a hagyományosabb kategóriákban, a staféta pedig jó játék és vérre menő csata egyben. A kétszázas számok is az eladhatóság érdekében kaptak helyet az olimpiai műsorban.

A közel 150 tagországot felvonultató ICF más szakágak felé is nyit: túl a sikeres, Spanyolországban tartottmaratoni vb-n hódít az úgynevezett beach-(strand-) kajak vagy a sárkányhajó, amelynek tömegesítése – így Schmidt – „visszahat azolimpiai szakágakra is”.

Na de akkor most mi is lesz 2011-ben, Szegeden?

– Korábban jól megkapta a sportág, hogy a tévéközvetítések szinte élvezhetetlenek: csak pálcikaembereket lehet látni a célban – mondja Schmidt. –A négy évvel ezelőtti világbajnokságon, ugye, már sokkal közelebbről érezhették a nézők a futamokat, de ennyivel nem elégszünk meg: a Maty-ér fölé helyezett kábelrendszer lehetővé teszi majd, hogy a pálya több pontjáról is szinte centikről látszódjanak a versenyzők. Ez a szisztéma úszóviadalokon már működik: a medence négy pontjáról fogja be s egyúttal a víz alatt is mutatja a sportolókat. További újítás gyanánt egy-egy hajóra kamerát szerelünk, valamint olyan televíziós csatornát is létrehozunk, amely nem csupán napi összefoglalókat, interjúkat sugároz, hanem bepillantást enged a kulisszák mögé: így készül Janics Natasa, úgy melegítenek a riválisok, ez van a depóban, az van a parton, sorolhatnám. A lényeg, hogy a tévében közvetített előcsatározásokon és döntőkön túl a lehető legközelebb vigyük a sportágat az érdeklődőkhöz.

Nem mellesleg: az augusztusi, szingapúri ifiolimpián is új rendszer szerint vetélkedtek a kajakosok-kenusok – a változtatók között természetesen magyar vezető is van: Szántó Csaba –, s a nyolcas pályán mozgó, a versenyzők számára „szembejövő” szakaszokat is magában foglaló párosviadal olyannyira bejött, hogy egybehangzó állítások szerint Jacques Rogge NOB-elnök ámulva töltött órákat a tribünön.

Noha hivatalos programjában percekre korlátozódó látogatás szerepelt.