Legutóbb Garancsi István és Mezey György, a Videoton tulajdonosa, illetve szakvezetője emlékeztetett arra, hogy a menedzserek ellepték a válogatott szálláshelyét egyes találkozók, adott esetben Eb-selejtezőmeccs előtt, s akadályozták a nyugodt felkészülést. Korábban Lothar Matthäus kapitánykodása idején vetődött föl, hogy a tréner azért szavaz bizalmat jó néhány, az NB I-es közegben is legföljebb átlagos teljesítményt produkáló futballistának, hogy kedvenc ügynöke könnyebben értékesíthesse pártfogoltját a piacon.

Bár a szakma képviselői fókuszba kerültek, munkájuk aligha. Pedig Magyarországon meglehetősen bonyolult mutatvány játékosügynöki licenchez jutni, amely nélkül adni-venni sem lehet. A Magyar Labdarúgó Szövetség a FIFA előírásainak megfelelően dolgozta ki a vonatkozó szabályzatot, amelynek bevezetője rögzíti: a kritériumrendszer elsődleges feladata, hogy átláthatóvá tegye a szisztéma működését – azaz a tranzakciók részvevői azonos feltételek mellett üzletelhessenek a piacon –, továbbá a regulák megszegői ne kerülhessék el a büntetést. A legfontosabb paragrafusok egyike, hogy a labdarúgók és a klubok csak olyan ügynök szolgáltatásait vehetik igénybe, aki megszerezte a szükséges licencet.

Az engedély beszerzése azonban korántsem egyszerű feladat: a jelentkezőnek – miután begyűjtötte egy sportszervezet ajánlását – föl kell törnie a malacperselyt, mert 700 ezer forint plusz áfa eljárási díjat kell fizetnie a szövetségnek a vizsga előtt. Az írásbeli megméretésen a próbálkozóknak húsz kérdésre kell felelniük, amelyek közül tizenöt a nemzetközi, míg öt a hazai átigazolási szabályzattal kapcsolatos. Ha a reménybeli menedzser ezt az akadályt is sikerrel veszi, akkor sem kap még automatikusan zöld lámpát. Az MLSZ felkéri ugyanis, hogy kössön professzionális felelősségbiztosítást egy Magyarországon működő társasággal, a kötvényt pedig helyezze letétbe a sportági szervezetnél. A biztosíték fedez minden olyan jogos kárigényt, amely az ügynök tevékenysége nyomán jelenik meg a klubok, a futballisták vagy a klubok részéről. A biztosítási összeg a lebonyolított forgalom függvényében változhat, ám minimum 100 000 svájci frank, azaz hozzávetőleg 21 millió forint. A jelentkezők még egy szakmai kódexet is szignálnak, amelyben vállalják, hogy tevékenységüket az abban rögzítettek szerint végzik.

– Ha ez ember felkészült, nyelvet, nyelveket beszél, ismeri a trendet, és forgatta a vonatkozó szabályzatokat, akkor aligha okoz neki megoldhatatlan feladatot a vizsga – összegez Hrutka János volt válogatott játékos, légiós, aktív FIFA-licences menedzser. – Igaz viszont, hogy eddig a szintig azért el is kell jutni. Túl azon, hogy nyilván sok tanulásra van szükség, a közeget is ismerni kell, és akkor még nem beszéltünk a pénzről: a százezrekben mérhető biztosítási díjról, a sok utazásról, a szállodai vagy vacsoraszámlákról. Addig, amíg az adott menedzser nyélbe üt egy üzletet, és megkapja a körülbelül tízszázalékos transzferdíjat, éveket is ölhet játékosába.

A sokak számára szigorú feltételrendszer, a nemzetközi konkurencia és természetesen a nem túl széles honi árukínálat nyomán nem csoda, hogy nem özönlenek a munkavállalók a szakmába. Az MLSZ nyilvántartása szerint mindössze tizenynyolcan dolgoznak játékosügynökként magyar licenccel. Igaz, a sorból hiányzik Vladan Filipovics, a legismertebb menedzserek egyike, aki más ország szövetségénél szerezte be a startengedélyt. A másfél tucat szakember között akadnak jól ismert nevek, mint – Hrutkáé mellett – a Fülöp Ferenc, Vörösbaranyi József páros vagy Pataky Tibor, ám messzemenően ismeretlenül hangzik Kugyela Zsolt vagy Keserű László neve. Ennek folytán talán nem bárdolatlanság kijelenteni, hogy fölöttébb kevesen élnek meg a labdarúgók értékesítéséből Magyarországon. Azt azonban továbbra sem könnyű elképzelni, miképpen történik egy-egy futballista külföldre transzportálása.

Példának Dzsudzsák Balázst citáljuk; az akkor még debreceni labdarúgót kilencszer (!) tekintették meg élőben az Eindhoven menedzserei, mielőtt szerződtették volna, aligha mondható tehát, hogy a profi egyletek nem néznék meg, kit vásárolnak a pénzükért. Ráadásul az élő fellépések előtt már a holland klub illetékeseinek kezében volt a Dzsudzsák profilját tartalmazó DVD. Effajta összeállítás egyébként minden eladható futballista esetében az alap.

– A lemezen a játékos adatai mellett tizenkét–tizenöt perces összeállítás látható, amelyen elsősorban a futballista pozitív értékeire helyezzük a súlyt; ha egy védő kiválóan fejel, akkor az effajta megmozdulásaiból több, különféle oldalról megörökített jelenet kerül az anyagba – avat be Fülöp az értékesítési folyamat rejtelmeibe. – A DVD-t magyar, angol és német nyelven készítjük, hogy aztán életrajzostul, egyebestül kiküldjük külföldre, s várjuk a visszajelzést. Kedvező válasz esetén az adott klubot meghívjuk a játékos mérkőzésére, annak alapján pedig az ideérkező szakemberek döntenek. Ha az adott csapat továbbra is érdeklődik a labdarúgó iránt, akkor szélesebb körben, a játékos csapatának bekapcsolódásával folytatódnak az egyeztetések, és megkezdődik a futballista alapos megfigyelése.

Ami, ugye, lehet akár kilenc meccs is, sőt:

– Manapság már az a szokás, hogy a legjobb megmozdulásokat megörökítő DVD mellett 2-3 olyan lemezt is kérnek tőlünk az adott játékosról, amely teljes mérkőzést tartalmaz.

Szakmai berkekben négyöt menedzsert/irodát tekintenek számottevőnek; a már említetteken kívül Hrutka korábbi társát, Bognár Nándort, akinek az idén Korcsmár Zsoltot sikerült értékesítenie (az újpesti játékost a Brann Bergen vitte). A 2010-es hazai toptranszferlista viszont nem olyan hosszú, részben azért sem, mert – főleg a gazdasági válság kirobbanása óta – csökkent a kereslet a magyar labdarúgók után.Az „élmezőny”: az MTK-s Pintér Ádámot szerződtette a Zaragoza (Filipovics-üzlet), a ferencvárosi Megyeri Balázst és a liverpooli Németh Krisztiánt pedig leigazolta az Olimpiakosz (a kapust Hrutka közvetítette, a csatárt a Pataky Tibor és Kövesdi Viktor vezette iroda menedzseli).

S bár az imént nem topjátékosokat és topcsapatokat említettünk, manapság a „kicsit” is meg kell becsülni. Kivált, hogy az efféle átigazolásokat is komoly erőfeszítések árán sikerül tető alá hozni.

– Életvitelünk hektikusnak mondható, de nem csupán a megannyi utazás vagy tárgyalás miatt, hanem azért is, mert természetesen mi is fogadunk vendégeket – folytatja Fülöp Ferenc. – Megesik, hogy szombat délelőtt jön a telefon: Feri, érkezik a nagy hírű kolléga, akit el kellene vinni Zalaegerszegre. De egyébként is figyelünk arra, hogy gondos vendéglátók legyünk. Amikor anno Dzsudzsák ügyében itt járt Frits Schuitema, a PSV elnöke, és megemlítette, mennyire szereti a cigánymuzsikát, két nap múlva olyan helyre vittük vacsorázni a Margit-szigeten, ahol a fülébe húzták a nótát...

„Társammal, Vörösbaranyi Józseffel nem szokásunk a válogatott edzőtáborában lebzselni; a korábbi kapitánnyal, Erwin Koemannal is jó, ha össze sen két mondatot beszéltem” – említi Fülöp arra a felvetésünkre, mit gondol Garancsi és Mezey kijelentéséről. – Azon túl, hogy az ügynökség játékosait elvisszük a felkészülési helyszínre, különösebben sokat nem időzünk ott: az ilyesmi nem a mi profilunk, továbbá időnk sem lenne rá, a moldovaiak elleni Eb-selejtező idején például külföldön voltam.

Hrutka János szintén nem volt jelen: „Már csak azért sem, mert korábbi válogatott játékosként engem kifejezetten zavart, ha a stábon kívül mások is jártak a táborban. Egyébként az egész csak elhatározás kérdése: ha megfordultak is a helyszínen menedzserek, a szövetségi kapitány hozhat olyan szabályt, amely szerint a csapat nyugodt felkészülése érdekében a válogatott keretén és stábján kívül más ne tartózkodjék ott. Hiszem, hogy ez ilyen egyszerű. Lothar Matthäus időszakában speciel nem is volt másként.

Gera-megmozdulás a májusi Európa Liga-döntőn. Segítették eljutni idáig