„ Az összesen 157 társulatot felvonultató, rendkívüli erősségű mezőnyből két klasszis hiányzik majd, igaz, az egyik speciel a világbajnok indiai Anand. A Lékó mellett Almási Zoltán, Polgár Judit, Berkes Ferenc és Balogh Csaba alkotta garnitúrát amúgy –hangzott el az esemény óbudai sajtótájékoztatóján – a hatodik helyre rangsorolták, ekként egy dobogó „körüli” pozíció elérése már csúcsbravúr volna; miként a kilencedikként jegyzett hölgykoszorú sem lenne boldogtalan, ha „bőven” beférne az első tízbe. E különítmény legrutinosabb tagja, a tizenharmadik olimpiájára készülő Mádl Ildikó a célt így határozta meg: „Megpróbáljuk a lehetetlent, bekerülni az első hatba.” Az igyekezetben az első táblás Hoang Thanh Trang, valamint Vajda Szidónia, Rudolf Anna és Gara Tícia lesz Mádl társa; a gyengébbik nemnél 119 csapat ül majd asztalhoz.

Az itt is, ott is tizenegy fordulós vetélkedőn meccspontok döntenek majd (a győzelem 2, a döntetlen 1 egységet ér, holtverseny esetén a Buchholz-pontszám a mérvadó), egyebekben pedig Hanti-Manszijszkban mindenki izgatott. A szervezők már csak azért is, mert a torna helyszínéül szolgáló szállodát még mindig nem adták át... Nem mellesleg elnökválasztó kongresszust is rendeznének arrafelé: a nemzetközi szövetséget 1995 óta vezető Kirszan Iljumzsinov maradna a posztján, kihívója viszont Anatolij Karpov, a sportág 12. világbajnoka. Honfitársaink sakkolimpiákon eddig ötször végeztek az élen (a férfiak 1927-ben, 1928-ban és 1978-ban, a nők 1988-ban és 1990-ben), az élményt amostani fellépők közül Mádl Ildikó és Polgár Judit élhette át, egyaránt kétszer. A legutóbbi (férfi)siker a 2002-es rendezvényhez datálódik, a bledi ezüstérmesek között ott volt Lékó, Almási és Polgár is. De mit adnánk most egy bronzért?