A lilák 1976-os majálisán a Megyeri útiak azt a zöld-fehér csapatot lepték meg nyolccal, amely egy esztendővel korábban KEK-döntőt vívott. Az újpestiek meg két évvel azelőtt voltak elődöntősök a BEK-ben. A IV. kerületi csapatban olyan egyéniségek játszottak, mint a 92-szeres válogatott – és a rangadón ötgólos – Fazekas László, a cselművész Törőcsik András, a pengefinom bal lábáról közismert Tóth András. A vesztesek között sorakozott a 76-szoros válogatott Bálint László, a címeres mezt hetvenszer magára húzó Nyilasi Tibor, a labdával szintén bizalmas viszonyban lévő Ebedli Zoltán. Az egyaránt Eb-negyedik Zámbó Sándor („innen”) és Juhász István („onnan”) csak csereként kapott szerepet...

A Népstadionban pedig ötvenezer szurkoló gyűlt egybe, de ez legföljebb abból a szempontból keltett feltűnést, hogy nem telt meg az aréna. Pláne, hogy kettős mecscset rendeztek: az első találkozón a Vasas 3-0-ra győzött a Honvéd ellen. A húszezer üres hely annak dacára is némi csalódást keltett, hogy az Újpest–FTC-t egyenes adásban sugározta a közszolgálati, pontosabban az akkoriban egyetlen televízió. A stadionban pedig senkinek nem kellett félnie senkitől (hacsak nem Hajdú kapusnak Fazekastól). Béke és futball volt, illetve mindenekelőtt igazi labdarúgás, a 4-3-mal zárult első félidőben még az FTC is parádésan játszott. Most – az MTI jelentése szerint – nyolc és fél ezer néző volt a valamikor valódi, ám hosszú ideje csak úgynevezett derbin, és a gyűlölet légkörében léptek fel a csapatok.

Ami pedig a részvevőket illeti... Hat-null ide vagy oda, még a győzteseket sem merném az elődökkel egy lapon említeni.

Szombat reggel azt mondta nekem a kávézóban egy szurkoló: kapott VIP-jegyet, kimegy a Megyeri útra. Majd hétfőn, ugyancsak a feketéjét kavargatva azzal fogadott: „Ötven éve vagyok drukker, de ha két hétig ülünk itt, akkor sem tudom felmondani sem az újpesti, sem a ferencvárosi öszszeállítást.”

Nem vitás: a múlt szombaton a Szusza Ferenc stadionban oktatás folyt.

De a történelem nem szerepelt az órarendben.