A rivális egy kapufáról lecsorgó labda nyomán szerzett vezetést, majd –miután Biros ötméterest rontott – még a szakasz vége előtt kétgólos hátrányba került Kemény Dénes együttese (0:2).

A folytatásban aztán valamelyest javult a helyzet: Varga Dániel közelített a vetélytárshoz, s bár Gandolfi ismét a korábbi szintre hozta a különbséget, Madaras önbizalom-növelő gólt ragasztott itáliai klubtársa, Tempesti kapujába. Ráadásul nem sokkal később a balkezes klasszis még az előzőnél is nagyobb dugót küldött az itáliai hálóba, ám, mire a félidőhöz érkeztünk, egy védekezési hiba nyomán ismét az ellenfélnél volt a fór (3:4).

A nagyszünetet követően Kis Gábor gyorsan egyenlített, de ez után már minden az olaszok szándéka szerint történt...

A háromszoros olimpiai bajnok magyar csapat a csoportmérkőzések zömében mutatott szerény formáját hozta, miközben az olaszok remekül céloztak távolról is: mind Szécsi, mind a helyére becserélt Nagy Viktor kapuját jelentős hatékonysággal vették be. A harmadik periódus zárásakor 8:6-os itáliai vezetés állt az eredményjelzőn, s amikor az utolsó negyed elején Giacoppo megint betalált, végképp elúszni látszott a finálé. És fájdalom, a fordítással egyenértékű csoda nem is következett be: noha Szívós kétszer is „feliratkozott”, a vége 10:8 lett „oda”. A másik ágon a horvátok 10:9-re nyerték a szerbek elleni pikáns párosítást, így a házigazdák csapata vívhatja a szombat esti döntőt az olaszokkal, míg a magyar együttes a csoporttalálkozón még nagy játékkal felülmúlt szerbekkel játssza a csalódott csapatok meccsét – a bronzéremért.

Elődöntő: Olaszország–Magyarország 10:8. Horvátország–Szerbia 10:9. A 11. helyért: Oroszország–Macedónia 5:4. A 7–10. helyért: Spanyolország–Görögország 12:11, Románia–Törökország 15:8.