Az éremtáblázaton mindössze a holtversenyes 11. helyet sikerült megszerezni egyetlen árva bronzéremmel, amelyet a férficsapat szerzett a hagyományos versenyben. A befejező napon a Gyenesei Leila, Kovács Sarolta, Tóth Adrienn összeállítású csapat kilencedik lett a váltóversenyben; ez legalább egy pozícióval jobb, mint a férfiak produkciója ugyanebben a számban. Az egyetlen harmadik hely különösen annak ismeretében szerény termés, hogy az idén első alkalommal rendeztek vegyes váltót, azaz hét esély is volt az éremszerzésre.

Az elmúlt tíz év eredményeit figyelembe véve ez az egyetlen esztendő, amelyben a magyar öttusázók nem szereztek világbajnoki aranyérmet. A 2001 óta eltelt időben 17 első hely volt a termés; 2001-ben és 2002-ben három-három, 2003-ban négy aranyat nyertek. A férfiak voltak a termékenyebbek, csapatban és a váltóban négy-négy siker fűződik a nevükhöz, Balogh Gábor (2001), Horváth Viktor (2007) és Marosi Ádám (2009) egyéniben is nyerni tudott. A nőknél Vörös Zsuzsanna kétszer, Simóka Bea egyszer győzött, váltóban két, csapatban egy magyar aranyérem született.

Ilyenkor szokás a „szakvezetés igyekszik elemezni a gyenge szereplés okait” szövegű kommünikét kiadni. Egyelőre csak Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány „gyorsértékelt” a helyszínen: „Az átalakuló versenyrendszerben a pontszámítás aránytalanná vált, a nap első három számában minimális különbségek alakulnak ki, meghatározóvá vált a végén a kombinált verseny, ami az egykori öttusaideált, mely szerint egyenlő súlyú számokban mérkőznek meg a versenyzők, megszüntette.”

Ez van: mindig újítanak, és az mindig nekünk rossz.