Fénykorában meg a legendás Balczó, Móna, Török hármas beltagja. Ő volt a kakukktojás. Hármuk közül csak ő nem nyert egyéni olimpiai aranyérmet, mi több, „szólóban” magyar bajnok sem volt, szemben a kollégák nyolc, illetve három elsőségével. Négyszer lett második, mind a négyszer Balczó mögött; más talán fátumot emlegetett volna, ő azt mondta, az öttusakirálytól nem szégyen kikapni.

Hatvanhatban nyerhetett volna, de elcsalták a lovaglást.

Az edzője elégtételt akart, ám ő leintette, mondván, „Balczó ellen nem óvunk”.

Nem volt kisebbségi érzése, a kakukktojásságot elintézte annyival, hogy a másik kettő többet tett a siker érdekében: hármuk közül ő volt a legkevésbé fanatikus. Vihette volna többre is, csak az a fránya úszás meg a még frányább futás ne szerepelt volna a tusák között. Vigasznak maradt négy csapatarany a világbajnokságokon.

Az állandóságot a Honvéd jelentette: amikor „kiutálták” az öttusából, rátalált a másik szerelemre, a vívásra. Tizenhat évig volt szakosztály-igazgató; nevelt fia, Kulcsár Krisztián egyéni világbajnoki címig vitte párbajtőrben, kedvence, Nagy Tímea kétszeres olimpiai bajnok lett. Tört-zúzott, brusztolt a versenyzőiért, szavai szerint apjuk helyett anyjuk volt. A végén visszavett a tempóból, lapunkban megjelent utolsó interjújában ezt mondta: „Lehiggadtam, már a hegyről látom a dolgokat.”

Szeptemberben lett volna 70 éves. Barátai és tisztelői ma 14 órakor búcsúznak Móna Istvántól a Farkasréti temetőben.