Hosszú a Balaton vize
A „vizes” Európa-bajnokság hosszútávúszó-versenyeinek színhelyén nem tapossák egymást a szurkolók (a táv jó részében a nézőktől jóval látótávolságon túl zajló sportági viadalok jelzője aligha a közönségbarát...), de aki itt van csütörtök délután, az egyfelé fókuszál: arra, amerre éppen Risztov Éva baktat. A három és fél éves kihagyás után a medencéről a nyílt vízre váltó korábbi örökös ezüstérmes a nagy visszatérésre készülődik: pályafutása első világversenyes 10 kilométere vár rá, na meg huszonkilenc vetélytárs.
– Egy év munka van csupán mögöttünk, csodát nem várhatunk. Ha Éva az első hat közé jut, az már remek eredmény lesz – magyarázzaVajda Tamás, Risztov trénere, akiről annyit feltétlenül illik tudni, hogy annak idején ő edzette azt a Szabó Tündét, aki Egerszegi Krisztina árnyékában „csak” második helyekkel büszkélkedhetett az Ebken, vb-ken. A mester nem győzi hangsúlyozni, hogy a cél London, a 2012-es olimpia, „de azért hazai pályán jó lenne megmutatni, hogy létezünk”.
Jó a Balhé – ezt mindenképpen rögzíteni kell mindjárt a rajtot követően, tekintve, hogy Németh Zsolt szakági főtitkár erre a névre keresztelt vitorlásáról követjük a versenyt, s bár ötven méternél közelebb nem merészkedhetünk a mezőnyhöz, útitársunk, a hajdani La Manche csatorna átúszó Hajós Gyula szinte folyamatos telefon-összeköttetése révén a részvevők nyakán csónakázóktól azonnal értesülünk a fejleményekről. Szűk negyedóra elteltével, például, arról, hogy Éva a negyedik, ami igen jó hír. Nem is csoda, ha a kartempózók túloldalán csordogáló Klára turistahajó fedélzetéről B-középszerű buzdítás hasít a levegőbe, mi meg lábunkat a víz felett lóbázva abban maradunk, hogy „ezt azért jobb nézni, mint csinálni”...
A frissítő állomásokként szolgáló pontomstégeknél jelentős csatazaj fogadja az érkezőket, és ahogy múlik az idő, valami zselészerű étekféleség is, ami – informálódunk – elengedhetetlen az „életben maradáshoz”. Risztov dicséretesen tartja magát az élbolyban továbbra is, ám amikor fél távhoz érnek, a fordulónál föllebben egy sárga zászló, azt jelezve, hogy a magyar versenyző szabálytalankodott valamelyik társával szemben. A hírcsatorna elárulja, hogy „itt mindenki üti-rúgja a másikat, de kizárólag minket büntetnek”, s a karambol kisvártatva az állásban is megmutatkozik: a második ötezernek a kilencedik helyről vág neki a jelenleg debreceni illetőségű sportoló.
Aztán megnézzük újra, mármár testközelből a Tihanyi-félszigetet, s röpke félóra múltán jöhet is a hajrá. A visszakapaszkodás csak részben sikerül, Risztov nyolcadikként fordul a „célegyenesbe”, de a parton ekkorra masszává duzzadt tömeg egy hellyel még előrébb kiabálja őt. A holland Linsy Heister győz az olasz Consiglio és a német Maurer előtt; Éva a hetedik, de a letörtségnek nyoma sincs rajta.
– Köszönöm mindenkinek, aki kitartott mellettem ebben az egy évben, és ígérem, Londonban ennél sokkal jobb leszek – lihegi a parti körgyűrűben, Vajda meg odabiggyeszti mindehhez: – Ha egyenlő mércével mértek volna a bírák, akkor most sokkal boldogabbak is lehetnénk.
Búcsúzóul még összeborul a páros, mire megkérdem az „átváltozó művésznőt”, hogy akkor véglegesnek tekinthetőe a visszatérése. Mire ő: „Naná!”
Úgyhogy a bizakodással teli végkifejlet megünnepléseként magam is csobbanok egyet, és legalább tíz karcsapást teszek a hűs Balatonban, amikor úgy érzem: ilyen késői órán ennyi azért elég lesz...
Hosszútávúszás. Férfiak, 5 km: 1. Luca Ferretti (olasz), 2. Simone Ercoli (olasz), 3. Szpiridon Gianniotisz (görög) és Simone Ruffini (olasz), ...31. Batházi István. Nők, 10 km: 1. Linsy Heister (holland), 2. Georgia Consiglio (olasz), 3. Angela Maurer (német), ...7. Risztov Éva, ...26. Prohászka Ágnes.
Ez lesz ma
Hosszútávúszás (Balatonfüred): 5 km-es csapatverseny, 16. Műúszás (Margit-sziget): csapat kötelező, 10 (Stumpf Kata, Kovács Dorottya, Győri Júlia, Kiss Julia, Fazekas Eperke, Hajas Regina, Kovács Zsuzsanna, Nagy Natália); csapat szabadon választott, 18.
