Ki tudja, miként alakul Arne Borg sportpályafutása, ha az 1926-ban Budapesten rendezett első úszó Európa-bajnokságon 100 méter gyorsban győztes Bárány István nem böki ki a versenyt követően, hogy „ennek a svédnek nem sok fogalma van az úszás technikájáról"? A skandináv mindenesetre jól feldühítette magát a kommentáron, és egy esztendővel később - a korabeli hírek szerint - kizárólag azért utazott el a bolognai kontinensviadalra, hogy „fogalmilag" helyretegye Bárányt. A vállalkozás aztán minden várakozást felülmúlóan sikerült, hiszen Borg az összes gyorsszámot megnyerte, mellékesen két világ- és egy Európa-rekordot repesztett. Ugyanakkor megmutatta azt is, hogy nemcsak győzni, hanem veszíteni is tud: hazája vízilabdacsapatának tagjaként a franciák elleni meccsen a medencében hagyta négy fogát...

A ma kezdődő, immár harmincadik – 1926, 1958 és 2006 után ismét budapesti – „vizes” Európa-bajnokság előtt azért meg kell jegyezni: a magyarok is alakítottak szépen az Eb-k nyolcvannégy éves történetében. A legnagyobbat Egerszegi Krisztina, aki 1991 és 1995 között kilenc aranyérmet gyűjtött, majd közvetlenül utána Darnyi Tamás, aki 1985-től 1993-ig nyolc alkalommal állhatott a dobogó tetejére. Ugyancsak a legnagyobbak sorában kell említeni Kovács Ágnest (7) és a Margit-szigeten most is nagy mutatványra készülő Cseh Lászlót (6), de az egyaránt három elsőséggel büszkélkedő Hargitay András (1974–1977), s a már emlegetett Bárány (1926–1931) neve is ott feszít a sportág hazai dicsőségfalának fő helyén.

Nem különösebben fontos, de feltétlenül érdekes adalék, hogy az eddig három budapesti Európa-bajnokságon mindössze hat magyar arany született (1926-ban Bárány és a vízilabda-válogatott, 1958-ban a műugró Újvári László és megint a pólócsapat, míg 2006-ban Cseh a két vegyesszámban diadalmaskodott), úgyhogy a mától két helyszínen zajló esemény – az úszók rendkívül optimista nyilatkozatait felidézve – jó eséllyel pályázik a „legsikeresebb hazai” jelzőre.

Ha már szóba került, itt kell megjegyezni, hogy a kontinensverseny programja jó néhány átalakuláson ment át az elmúlt bő nyolc évtizedben; elég csak arra gondolni, hogy kezdetben még csak az úszók, a műugrók és a pólósok versengtek, aztán kiegészült a műsor a hosszútávúszók számaival, mígnem a vízilabda 1999-től lekerült az étlapról, s képviselői azóta külön esemény keretében randevúznak. A fő attrakció természetesen változatlanul az úszás, ám mivel Gyurta és társai csak hétfőtől csobbannak a Szigeten, az elkövetkező napokban lesz mód megismerkedni a máskor kevésbé favorizált ágazatokkal is.

A műúszóktól nagy bravúrok – hagyományosan – nem várhatók, hosszútávúszásban azonban nem kizárt, hogy sikerül megközelíteni Berzlánovits Bea 1991-ben és Kovács Rita 1995-ben, illetve 1997-ben nyújtott „aranyos” teljesítményét: bár az egyaránt tíz kilométeren specialista Gercsák Csaba és a feszített medencéből a nyílt vízre váltó Risztov Éva aligha győzhet, a szakma szerint az élmezőnybe „odaérhet” a balatonfüredi Marina szálló plázsáról induló versenyeken.

Akárhogy is lesz, a siker már ma garantált, tekintve, hogy a délután hatkor kezdődő műúszóprogramot követő – és ingyenesen megtekinthető – megnyitón rázendít a 100 tagú cigányzenekar is. A viszszafogott bizakodás egyelőre úgy szól, hogy remélhetőleg nem a világklasszis zenészek lesznek az Eb egyetlen magyar fellépői, akik elhúzzák a többiek nótáját.

Ez lesz ma

Hosszútávúszás (Balatonfüred): férfi 10 km, 10 óra (Gercsák Csaba, Kutasi Gergely); női 5 km, 16 (Balogh Vanessza, Csajági Tímea, Prohászka Ágnes).

Műúszás (Margit-sziget): egyéni kötelező, 10 (Radványi Dóra); egyéni szabadon választott, 18.

Még nem teljes a szinkron. A holland válogatott tréningezik