Páratlan páros
Mike (a születési anyakönyv szerint Michael Carl) és két perccel fiatalabb öccse, Bob (Robert Charles) Bryannek volt lelkiereje szembenézni azzal a ténnyel, hogy egyiküké sem Pete Sampras-i csukló, azaz az egyesbeli szereplés nem kecsegtet szép jövővel. (Ez persze, így nem igaz, hiszen Bob azért eljutott az egyéni rangsor 116. helyéig, ahogy bátyja is elverekedte magát a 246. pozícióig.) Ez mindkettőjük esetében 2000-ben történt: akkor gondoltak egy nagyot, és párossá álltak össze. Jól tették. A párostenisznek ugyan nincs nagy becsülete –még az a kicsi is halványul az évek múlásával –, ellenben kihagyhatatlan a tornák műsorából, hiszen csak „szingli” mecscsekkel gyorsan véget érne a napi program, és a nézők nem tudnák mivel lefoglalni magukat. Igaz, a páros tenisz nem az a körömrágós műfaj, viszont mégis csak nézhető, főleg, ha nem nők játsszák... Jellemző, hogy az egyéni világranglista sztárjai közül csupán az osztrák Jürgen Melzer forszírozza a párost; a német Petzschner oldalán az idén megnyerte a wimbledoni tornát, és az előkelő kilencedik helyen áll.
Bob és Mike nekifeszült tehát, és elég gyorsan vitte is valamire: 2001. február 26-án nyerték első profi versenyüket, miután a memphisi döntőben két szettben verték az O’Brien, Stark, ugyancsak amerikai kettőst. Két évvel később a Roland Garroson megszerezték az első Grand Slamtrófeát is. Harminckét éves korukra (közösen) nyolcszoros GS-bajnoknak mondhatják magukat – 2004 a „kakukk év”, az egyetlen esztendő, amikor a Melbourne, Párizs, London, New York sorozat egyik állomásán sem tudtak diadalmaskodni. Bob vegyes párosban nyert még további hat GS-versenyt, ebben a műfajban Mike négy címmel kevesebbet szerzett. A 2007-es Davis Kupa-elsőség ellenben közös siker, ahogyan a hat világbajnoki cím is.
A legtermékenyebb idényük a 2007-es volt, amikor 11 tornát nyertek. Az anyagiak miatt sem panaszkodhatnak, hiszen az egyesnél jóval szerényebben díjazott párosból is jól megélnek. A Grand Slam-tornákon a párosgyőztesek az egyéni bajnokok pénzének nagyjából a negyedét kapják, és értelemszerűen még azt is felezniük kell. Bryanék ezzel együtt eddigi keresetükkel (külön-külön) súrolják a hétmillió dollárt, ami erőfeszítéseik tisztességes honorálásának tetszik. Ennek ismeretében még érdekesebb a nem hivatalos lex-towel, amit a testvérpár „harmadik félidős” wimbledoni tevékenysége miatt hoztak. Bryanék ugyanis szuvenírként tekintettek az öltözőben kikészített, a hivatalos ajándékboltban 25 fontért árusított törülközőkre, és tucatjával osztogatták a barátaiknak; tavalyelőtt állítólag kétszáznál is többel kedveskedtek a haveroknak. Azóta szigorítottak a rendezők: a törülközőket a mérkőzés után mindenkinek le kell adnia –méghozzá éppen annyit, amenynyit felvett...
