Annyiban feltétlenül, hogy hazánk legnagyobb tőkéseinek egyike igyekszik pályára állítani az általa is felismerten munkáskezet kívánó hazai labdarúgást („Azoktól, akik csak élősködnek a magyar futballon –ez hozzávetőleg a sportágban dolgozók fele –, minden további nélkül meg fogunk válni”; interjú a The Wall Street Journalban). Továbbá annyiban is, hogy itt-ott erős pénzkoncentráció figyelhető meg, ami – normális viszonyok között –a minőségi, azaz nyugat-európai nívó megközelítésének a feltétele. A probléma csak az, hogy – és akkor most hagyjuk a semmilyen víziójú középcsapatokat – sem a Debrecen nem profi tált a múlt évadbeli Bajnokok Ligája-főtáblából, sem az erős VIP-páholyú Videoton nem mutatja a fejlődés csöppnyi jelét.

A DVSC csaknem a felét „kivette” a tavalyi BL-előmenetelért kapott pénznek, (még) erősebb együttes kialakítása helyett gyengülés következett: számos távozó (Bodnár, Szélesi, Rudolf, Feczesin) és két eltiltott (Mészáros, Polekszics) pótlását sem sikerült az új idényre megoldani, miközben a végtelenül szimpatikus Herczeg edző további kiesésekkel (Szakály, Kabát, Laczkó) lehetetlen helyzetbe került az első számottevőnek tetsző vetélytárs, a Basel elleni, Újpestre vitt BL-selejtezőre. (Új stadion Debrecenben? Lassan ajánlhatjuk Ráday Mihály figyelmébe: „Unokáink sem fogják látni.”) Az igazi poén viszont az, hogy még „ennek” a DVSC-nek is volt esélye a bivalyerősnek nem mondható svájciak ellen, csakhogy a nagytáblán ez állt: 0-2. Az idei BL-fölfutásnak nagyjából lőttek.

Viszont a Debrecen legalább mutatott valamit, a Videoton maribori megméretése azonban maga volt a kérdőjel: kiesni lehet, na de úgy, hogy egy „központosított” csapatnak momentuma sincs? Az ember akár azt is gondolhatná, valami nincs rendben a megannyi játékost (hazai szinten) elképesztő pénzért vásárló fehérvári egyletnél; ezt engedi erősíteni az a nyilatkozat is, amelyet Mezey szakvezető adott a klub honlapjának: „A szakmai feltételek részben adottak. Sajnos nem tudtuk azokat az átigazolásokat maradéktalanul végrehajtani, amelyeket elterveztünk.

Ennek a prózai oka, hogy nincs pénz, millióeurós összegeket kértek az általunk kinézett külföldi csatárokért, de bizonyos hazai játékosokért is. (...) Nekik (a debrecenieknek – a szerk.) jobban is sikerült ez az átigazolási időszak, nagyobb erőket tudtak mozgósítani.”

Ez a két klub van most a topon nálunk. Micsoda izgalmak: egymás között eldönthetik megint.