Ezzel együtt az észt válogatott támadóért befolyó – mai árfolyamon – 285 millió forint sem nevezhető rossz transzfernek, kivált, hogy a futballista esetleges továbbértékesítése újabb bevételeket generál: a Győr 200 ezer eurót kap a Middlesbrough-tól, ha az amúgy 57 millió eurós, azaz 16 milliárd forintos összértékével az angol második liga legtöbbet érő egylete följut az angol élvonalba, Kink újabb klubváltása esetén pedig a nettó profit 25 százaléka gazdagítja a kisalföldi kasszát.

A honlapja alapján huszonhetes keretéből öt magyar állampolgárt alkalmazó zöld-fehérek részint kényszerből, részint gazdasági megfontolásokból dolgoznak – eladható – külföldiekkel. „Amikor anno Both József fölmérte a győri utánpótlást, azt mondta, legalább négy-öt évbe telik, amíg onnan minőségi játékosok kerülhetnek az első csapathoz.

Tarsoly Csaba tulajdonossal azóta is szinte folyamatosan az interneten kutatunk, és bár nyilván akadnak kevésbé jó igazolások, úgy hetven-nyolcvan százalékban olyan labdarúgókat sikerült Győrbe hozni – ingyen vagy viszonylag kevés pénzért –, akik egy-egy magyar játékoshoz viszonyítva összességében kevesebbe kerülnek a klubnak, ráadásul eredményesek és értékesíthetők. E metódussal minden tekintetben jobban jártunk; hogy mást ne mondjak, Pál Andrást egymillió euróért, azaz Kink eladási áráért hozhattuk volna el az MTK csapatától. Az észt válogatott játékosra amúgy szintén a világhálón »kukázva« csaptunk le; százezer euróért vettük, miután megbízásunkból Kiss József menedzser nyélbeütötte az üzletet.”

Kinken tehát legalább a tízszeresét keresi a Győr úgy, hogy a csatár – házi gólkirályként – a bronzéremhez segítette a Győrt. Na de mi lesz így az úgynevezett szakmával? „Szerintem a klub financiális érdekei összehangolhatók azzal –mondja Klement. – A Middlesbrough ajánlatát nyilván hülyék lettünk volna nem elfogadni, ugyanakkor a nemrégiben szerződtetett brazil Junior FelicioMarques legalábbis megfelelő helyettesnek tetszik...”

És még akár jó üzlet is lehet belőle.