– így a válasz, mert bár Hudi Ákos kalapácsvető teljesítménye is parádés, az világszám, hogy magyar futó dobogóra férjen az Egyesült Államok és a karibi térség által „stoppolt” kategóriák egyikében, esetünkben 400 méteren. Hősünkkel éppen ez történt.

A Gödöllő színeiben atletizáló, januárban tizennyolcadik születésnapján túljutó Deák Nagyot – Benkő Ákos tanítványát – évek óta óriási tehetségnek tartják, ugyanakkor szakmailag (is) igyekeznek vigyázni rá. „Nem fejőstehénként tekintünk rá, nem akarjuk kiszipolyozni” – világította meg a kérdést Gyulai Márton szövetségi főtitkár, hozzátéve: a friss érmes többször bizonyította már, hogy a tét nem nyomja agyon, sőt, versenyről versenyre képes jobb időket elérni. Deák Nagy – egyebek között – tavaly megnyerte a dohai Gimnasiadét, azaz a középiskolások seregszemléjét, aztán a közelmúltbeli, budapesti felnőtt csapat Európa-bajnokságon egyéniben negyedik lett, a váltót pedig úgy hozta be másodiknak utolsó tagként, hogy cseh kollégája szinte kilökte a pályáról. Most...

„Azzal a céllal érkeztem Monctonba, hogy döntős legyek – mondta lapunknak az illetékes, aki Kanadában tudta meg, hogy felvételt nyert a Corvinus Egyetemre, ahol közgazdaságtant hallgat majd. – Az elődöntő után arra gondoltam, a negyedik-ötödik hely is megfelelne, aztán ezüst lett belőle, ami a tökéletes felkészülés mellett annak köszönhető, hogy az idén elkerültek a sérülések. A múlt évi ifi-vb előtt ez nem így történt, de mindegy is már: a mostani eredmény mindenért kárpótolt, pláne, hogy a futószámok minden szinten tengerentúliakkal vannak tele.”

Deák Nagy Marcell sorra kapja a gratuláló üzeneteket a Facebookon; Gyulai főtitkár speciel azt írta neki, nézzük meg, hol lesz évek múlva a győztes (grenadai) James, a bronzérmes (egyesült államokbeli) Nolan, és hol lesz Deák Nagy. „A felnőttek között is szeretnék maradandót alkotni – húzta alá a futó, aki magányosan érezte magát a dobogón. –A ceremónia alatt James és Nolan úgy beszélgetett, mintha ott se lennék; igaz, a célbaérkezés után is ugyanez volt az érzésem, legföljebb a másik »kakukktojással«, a német Kaiserrel lapogattuk egymás hátát.”

Azért Jamesékre se haragudjunk, hiszen nyilván zavarban voltak: hogy’ került közéjük egy fehér?