A csomag legfontosabb eleme, hogy az úgynevezett látványsportágak – azaz a futball, a jégkorong, a kézi-, a kosár- és a vízilabda – támogatói adókedvezményben részesülnek. Ellenzéki képviselők módosító javaslatokkal igyekeztek bővíteni a privilegizált sportágak körét, ám az eredeti kvintett nem változott. Ennek következtében a szponzori pénzek egy karakteres része vélhetően a látványsportágak felé áramlik, ami érzékenyen érinthet néhány fölöttébb sikeres szakágat, így a kajak-kenut, a cselgáncsot vagy az úszást. Mindenképpen felvetődik a kérdés, hogy megengedett-e a sportágak efféle „diszkriminációja”. Kolláth György alkotmányjogász érdeklődésünkre elmondta: a hazai jogszabályokkal nem ellenkezik a módosítás, még ha a szakágak kiválasztása önkényesnek tűnik is. A szakember azonban aggályának adott hangot azzal kapcsolatban, hogy az ominózus törvénymódosítás harmonizál-e az uniós versenyjoggal, így azt sem tartja kizártnak, hogy a jogszabály fennakad az európai szervezet rostáján.

Nem kevésbé fontos, hogy az intézkedés miképpen alakíthatja át a sportfinanszírozás jelenlegi rendszerét. Muszbek Mihály sportközgazdász úgy véli: a magyar sportba áramló szponzori pénz a többszörösére duzzad, azaz elérheti az 50-60 milliárd forintot is. A szakember szerint a kimaradt sportágak eddig sem üzleti alapokon működő együttműködésekből tartották fenn magukat, hiszen komoly televíziós szerződések hiányában korlátozott médiafelületen jelentek csak meg. Ellenben ha a látványsportágak a magánszektor mecenatúrájából működnek, akkor az állami és önkormányzati források az egyéni szakágakban koncentrálódhatnak.

Nem csupán a látványsportágak támogatói, de a sportlétesítmények fejlesztői is jelentős „bónuszt” kapnak, hiszen befektetéseik alkalmával – bizonyos feltételek mellett – mentesülnek az illeték alól. Az eredeti javaslathoz képest lényegesen kedvezőbb kondíciók kerültek a végleges változatba, hiszen a látványsportágaknak otthont adó létesítmények mellett például a tornaterem vagy a vízisport-telep is bekerült a szövegbe. Szintén lényeges változás az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulás (ekho) kiterjesztése a sportolókra, trénerekre, sportszervezőkre. Ennek folytán a klubok a különféle furfangos megoldások helyett rendkívül kedvezményes feltételek mellett, „tisztán” foglalkoztathatják a versenyzőket. Némi visszatetszést legföljebb az kelthet, hogy míg a nemzet színészei 25 millió forintig, addig az első osztályban szereplő sportolók 100 millióig vehetik igénybe a lehetőséget... Érdekesség, hogy adómentessé vált a sportversenyen nyert érem és serleg is.

A számos fajsúlyos változás mellett aligha kelt különösebb visszhangot, ám tény: megszűnik a Nemzeti Sporttanács.

Akik kimaradtak...

Gyárfás Tamás, a Magyar Úszó Szövetség elnöke érdeklődésünkre elmondta, hogy a MOB elnökségi ülésén felvetésére válaszolva Czene Attila szakállamtitkár úgy felelt: az állam gondoskodik az egyéni szakágakról. A sportvezető úgy véli, hogy a törvénymódosítások nyomán egészséges egyensúly jöhet létre, hiszen a látványsportágak több szponzori forrásból gazdálkodhatnak, a kimaradók pedig több állami pénzt kaphatnak.

Baráth Etele, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség első embere szerint rendkívüli pozitívum, hogy az állam kiemelten figyel a sportra. Ugyanakkor úgy véli, hogy a látványsportok „kiemelése” egyértelműen diszkriminatív a többi szakággal szemben.

Ennek ellenére olyan fordulat is bekövetkezhet, amelynek nyomán az állami és önkormányzati források az egyéni számokban koncentrálódnak. Leszögezte: jelenlegi szponzoraik következő lépései nehezen megjósolhatók, hiszen – bizonyos aspektusból –„drágább” lesz az egyéni sportágakat patronálni.