Áll az alku!
Ami miatt az iménti kijelentést bátran leírhattuk: bőséggel akadnak olyan, hozzáférhetővé vált állambiztonsági iratok, amelyek ezt támasztják alá. Az államvédelmi szervek, ugye, kiemelten kezelték a speciális helyzetben lévő sportot, mindazonáltal a bundák – sajátos módon – kevésbé rázták meg az illetékeseket: inkább arra voltak kíváncsiak, kiket, mivel, miként lehet „megfogni”.
A citált dokumen tu mok BocsákMiklós 2004-es, Ki volt a Fradi besúgója? – A „Nemere”-dosszié című könyvében olvashatók; a papírokat anno Varga Zoltán, a közelmúltban elhunyt klasszis kérte ki, mert érdekelte, ki és mit jelentett róla. (Megtudta, az érintett elismerte: Novák Dezső volt Nemere.) Az iratokból megegyezések sora tűnt elő. A „legérdekesebb” mérkőzés alighanem az 1967. november 26-án rendezett Haladás–Ferencváros találkozó volt, amelyért a már bajnok fővárosi együttes tagjai fejenként 10 000 forintot kaptak a szombathelyiektől; akkoriban az egyhavi átlagkereset 1500–2000 forint között mozgott. Akár egy pontos korrajz: a ferencvárosiak veretlenül, négy döntetlennel jutottak el az utolsó előtti fordulóig, majd 3-2-re kikaptak a Csepeltől és 2-1-re a Haladástól, amely így bennmaradt.
Hogy anno a nyílt színen ment az „adok-veszek”, arra példa: a Népszabadság sportrovatvezetője A bajnokság margójára című cikkében – akkoriban szokatlanul erősnek tetsző – konklúziót tett közzé.Lukács László ezt írta: „...visszatetsző volt a kulisszák mögötti sok alkudozás. A bajnokságnak egyáltalán nem használt a sok »előre gyártott eredmény« (…) A tanulság arra kell, hogy intse a Magyar Labdarúgó Szövetséget: sokkal éberebben őrködjék a küzdelmek tisztaságán, a legszigorúbban lépjen fel azokkal szemben, akik a legcsekélyebb kísérletet is teszik a bajnokság lejáratására”.
És nem történt semmi.
Tisztelettel jelentem...
1968. JANUÁR 25.: „A mérkőzés előtti napon fölkeresett a lakásomon a Haladás vezetősége részéről az egyik vezető és felvetette úgy tudja, hogy a Komlónak a Dózsa átadja a pontokat, nem lehetne-e megoldani, hogy az FTC hasonlóan járjon el, ezzel esetleg a Haladás bennmaradjon az NB I-ben. (...) Ezután megemlítettem a játékosoknak, hogy mi a véleményük az ajánlatról. (...) Azt mondták, benne vannak, ha adnak 10 000 forintot fejenként. (...) Ennek alapján 110 000 ezer forintot kaptunk és ezt a játékosok között szétosztották."
1969. NOVEMBER 21.: „A f. hó 19-én lejátszott Egyetértés-Ferencváros NB I-es mérkőzést 1:0 arányban nyerte az Egyetértés, mely előre tudott volt. Minden FTC játékost megkeresett 1-1 Egyetértés játékos és kérték valamennyit, hogy a mérkőzés két pontját adják át. (...) Az Egyetértés a két pont ellenében 30 000 Ft-ot ajánlott fel, melybe belementek valamennyien. A mérkőzés közben a tartalék játékosok vették fel a pénzt - a kispadon ültek a pálya szélén, de csak 15 000 Ft-ot kaptak. A mérkőzés végén kifogásolták valamennyien a 15 000 Ft-ot, melyet az Egyetértés játékosok tudomására hoztak. Mindegyik a vele kapcsolatot felvevő játékossal közölte ezt. Ígéretet tettek az Egyetértés játékosok, hogy 30 000 Ft-ra kiegészítik a 15 000 Ft-ot, hogy ne legyen probléma."
1969. NOVEMBER 28.: „Az FTC-Dunaújvárosi Kohász NB I-es labdarúgó mérkőzés ügyében tudomása szerint (az ügynök tudomása szerint - a szerk.) a vezetők egyeztek meg. Olyan írás van az FTC vezetőség birtokában, hogy »kötelezi magát a Dunaújvárosi Kohász vezetősége, hogy 2 millió forint értékű anyagot szállít az FTC sporttelep építkezéséhez!« A csapat játékosai pénzt még nem kaptak, hogy mikor fognak kapni és mennyit azt nem tudja."
1976. JÚNIUS 24.: „A ZTE-FTC bajnoki labdarúgó mérkőzés eredményében a két csapat játékosai előre megegyeztek."
