A világbajnokság igazi győztese

Spanyolország a világbajnok, Thomas Müller a gólkirály, Diego Forlan a legjobb játékos, Európa régi fényében ragyog, Dél-Afrika büszke, a hollandokon kívül mindenki elégedett valamivel, illik-e fanyalogni? Ráadásul egy magyar hírlapírónak, akinek válogatottja huszonnégy éve nem járt világbajnokságnak még a közelében sem? (Bocsánat, egyszer megfordult az előszobában, de 1-12-vel ki is fordult onnan.) Papírra vethetők-e kritizáló szavak, mint hogy láttunk már színvonalasabb vb-t, izgalmasabb meccseket, jobb csapatokat, felkészültebb futballistákat?

Megnyugtató válasz híján kellő alázattal és távolságtartással állapítsuk meg, hogy az első afrikai labdarúgó-világbajnokság sok tekintetben különlegesnek bizonyult. Például a hivatalos labdájával, percenként változó időjárási viszonyaival, idegesítő hangzavarával. Megkockáztatom ugyanakkor, hogy ez volt az első vébé, amelyen nem volt égető szükség szurkolókra. A rendezők nem drukkereket, hanem érdeklődőket vártak, hogy minimálisra csökkentsék az üres székek számát – ezen törekvésük jó néhány esetben látványosan megbukott –, klasszikus értelemben vett szurkolókra ellenben szemlátomást nem tartottak igényt.

A szüntelenül duruzsoló, gólhelyzeteknél izgatottan felmorajló nézőtér a futballmérkőzések pótolhatatlan velejárója – hittük eddig. Afrika déli csücskébe kellett kihelyezni a világbajnokságot ahhoz, hogy ráébredjünk: nem kell szüntelenül bámulni a meccseket, lehet ellenben önfeledten körbe-körbe vonatozni, kamerába integetni és ennek roppantul örülni, továbbá hangszernek csúfolt szörnyűséget fújni orrvérzésig.

Amennyiben az ember képes magát függetleníteni attól a tagadhatatlanul zavaró ténytől, hogy odalenn kétcsapatnyi ember rohangál egy gömb körül, akár még jól is érezheti magát. A kipingált, helyenként mellbevágó jelmezeket viselő, egymást minél jobban meghökkenteni szándékozó jelenlévőket szemmel láthatóan nem zavarta, hogy karnyújtásnyira tőlük sportvetélkedőt rendeztek. Jól elvoltak magukban: az európai néző hullámzik, ha untatja mindaz, ami a gyepen történik, Dél-Afrikában viszont tülköl; ennyit fejlődött a világ Mexikó óta.

Iker Casillas magasba emeli a Sepp Blattertől megkapott vb-trófeát
Spain\'s captain Iker Casillas (C) lifts the World Cup trophy after the 2010 World Cup final soccer match between Netherlands and Spain at Soccer City stadium in Johannesburg July 11, 2010. REUTERS/Dylan Martinez (SOUTH AFRICA - Tags: SPORT SOCCER WORLD CUP IMAGE OF THE DAY TOP PICTURE)

Viszont már megint Sepp Blatter nyert: ugyan Spanyolország a világbajnok, de az igazi győztes a FIFA. Webb játékvezető még nem is füttyentett hármat, már közzétették az első, hevenyészett pénzügyi mérleget, amely szerint a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség 3,2 milliárd dollárt kasszírozott a marketing- és tévéjogokból. Rendezhetik bárhol a vb-t, ez a lényeg: Özil vagy Forlan megtartása legyen a Werder Bremen, illetve az Atletico Madrid gondja, a spanyol sztárok nyilvánvalóan emelkedő gázsija meg klubjaik problémája, a legfontosabb, hogy tele legyen a kassza. És az tele van.

Négy év múlva Brazília látja vendégül a világot; egy kósza esély, hogy ismét a futball lesz a főszereplő.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.