Német tizenegy
Forlan viszont helyet kapott az uruguayi csapatban, de nemcsak ez jelezte, hogy a dél-amerikaiak számára fontos a meccs, hanem az is, hogy a találkozó előtt a teljes uruguayi keret egybegyűlt egy fotóra a szakadó esőben.
A tizedik percben azonban már hiába kértek volna mosolygós arcot az „uruktól”, mivel Özil szögletrúgása és főként Friedrich fejese után minden dél-amerikai játékos megdermedt, de a felső léc kisegítette Muslera kapust. A 18. percben pedig végképp nem repült a kismadár: Schweinsteiger harmincméteres lövése – vagy a vb különös labdája – úgy megtréfálta Muslerát, hogy (miközben a háló őre kézzel akart hárítani) az elkanyarodó Jabulani a térdéről pattant ki, és az új Müller, Thomas a bal sarokba paszszolt (1-0).
Akárcsak tíz perccel később Cavani. A figyelmetlen Schweinsteigert Perez a félvonalnál szerelte, és indulhatott az uruguayi kontra, melyet a bal oldali középpályás Suarez átadásához méltón fejezett be (1-1). Suarez viszont veszni hagyta Forlan gólpassznak tetsző indítását a 41. percben: nyolc méterről, általános ámulatra, mellé lőtt.
A Ghána elleni negyeddöntő után „Isten kezét” emlegető Suareznek a folytatásban is hiányzott „Isten lába”, hiszen a csatár a 48. percben megint elszalaszthatatlannak tetsző alkalmat mulasztott el: Cavani hátratolt labdáját oda rúghatta volna, ahova akarja, de hat méterről úgy lőtt, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő Butt reflexmozdulattal hárítani tudott. Három perccel ez után azonban
Arevalo nagyszerűen játszotta meg Forlant, aki a passznál is ragyogóbb lövést küldött a bal sarokba (1-2). Muslerát elandalította a második félidő elejének uruguayi fölénye, mert a kapus az 56. percben bágyadt tempóban mozdult Boateng beívelésére, és a jobbhátvéd labdáját Jansen befejelte (2-2). Utána a mexikói Archundia elnézett egy uruguayi hazaadást, Butt viszont nem bámulhatott a semmibe: Suarez, majd Forlan lövését kellett – nem is akármilyen vetődéssel – védenie.
A meccs elütött a dél-afrikai találkozók túlnyomó többségétől: nyílt, fordulatos, akciókban és gólokban egyaránt gazdag volt. (Igaz, Uruguay helyzetét megkönnyítette, hogy a bronzért a német „vegyes” játszott, még akkor is, ha Kiessling, a tartalék csatár Cacau cseréje kétszer is csaknem gólt szerzett.) A 82. percben aztán Özil szögletrúgását kalamajka követte a dél-amerikai ötösön, és a Luganóról hozzá pattant labdát Khedira a bal sarokba fejelte (3-2). Forlan még egyenlíthetett volna, de szabadrúgását a 92. percben a felső léc mentette. Így Németország válogatottja a tizenegyedik érmét nyerte a vbk történetében: három aranya és négy ezüstje mellett ez a negyedik bronza. Uruguay pedig harmadszor lett negyedik; elsőre akkor (1954-ben), amikor még Magyarország is futballnagyhatalom volt. Másodszor meg akkor (1970-ben), amikor a harmadik helyért vívott mérkőzésen szintén a német csapattal találkozott...
NÉMETORSZÁG–URUGUAY 3-2 (1-1) Mérkőzés a harmadik helyért, Port Elizabeth, 42 000 néző. Jv.: Archundia (mexikói).
Németország: Butt – Boateng, Mertesacker, Friedrich, Aogo – Müller, Özil (Tasci, 91.), Khedira, Schweinsteiger, Jansen (Kroos, 81.) – Cacau (Kiessling, 73.).
Uruguay: Muslera – Fucile, Lugano, Godin, Martin Caceres – Maxi Pereira, Perez (Gargano, 77.), Arevalo, Cavani (Abreu, 88.) – Suarez, Forlan.
Gól: Müller (18.), Cavani (28.), Forlan (51.), Jansen (56.), Khedira (82.).
