Ne a hírvivőt öljétek meg!
A világbajnokság legnagyobb sztárja.
Ahhoz képest, hogy a jó Paul két éve kelt ki a petéből, meglehetősen hamar lett világhírű: Tanja Munzig, a helyi vízi centrum marketingmenedzsere először a 2008-as Európa-bajnokságon vetette be az Oliver Walenciak által gondozott nyolckarút, amellyel éppen a napokban készített exkluzív telefonos interjút a madridi AS című, tekintélyes napilap. Részlet a publikált beszélgetésből:
– Spanyolországból hívjuk, Puyol éppen gólt szerzett. Ez marad a végeredmény?
– Igen, nyugodtak lehetnek. Megmondtam, hogy önök nyernek, és így is lesz. És remélem, ezt a gólt nekem ajánlják.
– Nem hiszem, mivel ön Németországban él.
– Az igaz, de a nagyapám spanyol volt, és csak dolgozni jöttem Németországba. Félig spanyol vagyok, de nem szoktam erre hivatkozni.
A miheztartás végett: Paul Nagy-Britanniában született, hogy aztán a világszerte megannyi tengeri akváriumot működtető Sea Life oberhauseni részlegébe kerüljön. Életének első napjai kellemes rák-, hal- és kagylóvacsorákkal teltek, mígnem Munzig kisasszonyék úgy határoztak, csinálnak csöppnyi reklámot a húszezer állatatot és több mint másfél millió liter sós vizet rejtő akváriumnak. A hannoveri, a konstanzi vagy a müncheni társcégnél a fejüket verik a falba, amikor azt látják, hogy a tévé- és rádiótársaságok munkatársai egymás lábát tapossák egy-egy mérkőzés, azaz a nagy attrakció előtt, amelynek során két, az aktuálisan föllépő válogatott országának zászlajával ékesített, némi eledellel bélelt tartályfélét engednek Paul élőhelyének talajára. A csúcspillanat ekkor jön el: az állat – a sakkversenyek háttéranalíziseire jellemző kommentárok kíséretében – némi tűnődés után kiválasztja azt a nemzetet, amelyikről „megérzi”, hogy hozza majd a találkozót, a médiamunkások pedig lélekszakadva továbbítják a hírt: „Paul szerint Spanyolország felülmúlja Németországot!”
A polip eddig csupán egyszer, a 2008-as Eb-döntőnél tévedett – a németeket hozta ki a spanyolok helyett –, azóta viszont hibátlan sorozatot tudhat magáénak.
Hogymi lehet a titka, azt portások és pszichoanalitikusok, szurkolók és sámánok igyekeznek fölfedni, miközben Munzigéknak lassan külön őrző-védő szolgálatot kell létesíteniük a közösségi portálokon is csodás karriert befutott Paul megóvása érdekében. A nagy őrületben ugyanis – olvashattuk a brit Telegraphban – immár a polip életére törnek: elsősorban argentin szurkolóktól kapott halálos fenyegetéseket. Nicolas Bedorrou – foglalkozására nézve szakács – saját Facebook-oldalán jelezte, mit szeretne tenni: „Levadásszuk, papírba csavarjuk, aztán kiklopfoljuk (szakszerűen!), hogy a húsa jó puha legyen. Végül lobogó vízben megfőzzük.” Jellemző az eset komolyságára, hogy Walenciak gondozó rögvest reagált: „Mindig vannak, akik meg akarják enni a polipunkat, de ő nem egy félős fajta. Mi pedig azért vagyunk itt, hogy megvédjük. Túl fogja élni a világbajnokságot!”
Ehhez képest Pault már a németektől is óvni kell: a spanyoloktól elszenvedett vereséget követően minimum megsütnék a derék polipot. Németországban akkor estek át a ló másik oldalára, amikor Paul – másodszor a vb során – nem a Nationalelfre szavazott. (Először a szerbek elleni zakót jövendölte meg, de az még a csoportmeccseken volt.) A drukkerek az elődöntő előtt „Még egy polip is tévedhet” feliratú drapériát feszítettek ki a durbani stadionban, majd a meccset követően nekiestek a korábbi jó barátnak: szerda éjszaka óta azt taglalják, paellának elkészítve, salátaként, grillezve vagy kirántva-e a legjobb. De a fórumok a még konkrétabb „Mészároljuk le” kiáltásoktól is hangosak. Mások, persze, Paul védelmére keltek, s – egyebek között – „Paul for president!” mozgalmat indítottak.
Akármi is lesz a sztori vége, az biztos, hogy Uri Geller csiribái és Nostradamus jövendölései 2010 júliusára végképp zárójelbe kerültek: az iparág első számú művésze immár Paul.
Nem mellesleg egy polip átlagos életéve egy esztendő. Már túlélte magát.
