Nem tudom, hányan készülnek odahaza Dél-Afrikába; felteszem, nem túlságosan sokan, de azok, akik mégis idejönnének nyaralni, a visszautazás előtt ne reptéri busszal menjenek a géphez. A kifüggesztett menetrend szerint a szállodai megállóból minden óra huszonötkor kell indulnia az autóbuszjáratnak; óra húszkor meg is érkezett a sofőr, az utasok felszálltak, majd a gépkocsivezető elnézést kért, és húsz percen át nem került elő. Negyvenkor –sűrű, de aligha mély meggyőződésből fakadó „sorry” közepette – megérkezett, s kiderült, hogy bevásárolt estére a családnak, ám a szupermarketben túlságosan hosszú volt a sor... Ha elromlik a pénztárgép, akkor még mindig Johannesburgban vagyok, így azonban rendben megjöttem Durbanbe, és innen nyomban meg kell magyaráznom, miért beszélek nyaralásról a dél-afrikai télben. Errefelé ugyanis napközben huszonhat fokos, fülledt meleg van, és este sem csökken a hőmérséklet 16-18 Celsius-fok alá. A stadion pedig gyönyörű, és állítólag korántsem csak az itteni hét vb-meccsen volt, illetve lesz telt ház, mert a helyi AmaZulu futballcsapata rendkívül népszerű Durbanben, jóllehet nem konkurál a „nagyokkal”, a Kaizer Chiefsszel vagy az Orlando Piratesszel. Ám áprilisban alighanem az év meccsét játszotta a gárda: idegenben 6-5-re verte a Moroka Swallowst...

Szerdán ilyen gólesőre nem lehet számítani Durbanben, már csak azért sem, mert „valamivel” nagyobb jelentőségű mérkőzést rendeznek a három és fél millió lakosú, óceánparti városban. A „történelmi” jelző már most garantált, elvégre a spanyol válogatott eddig csak egyszer, hatvan évvel ezelőtt jutott a legjobb négy közé a világbajnokságon. Hatvan esztendő... Ezt úgy tessék elképzelni, hogy – a spanyol példának megfelelően – a magyar válogatottnak 2014-ben döntőt kellene játszania, hiszen akkor éppen hatvan esztendeje lesz a berni 2-3-nak. Arról meg nagyjából tudjuk, milyen messze van...

Joachim Löw azonban nem akar emlékezni semmire. (Ezúttal még a Wankdorfra sem.) A német szövetségi kapitány a spanyolok elleni rangadó előtt azt mondta: „El kell felejtenünk, mi történt velünk Dél-Afrikában az eddigiek során. Ha fin alisták akarunk lenni –márpedig mi mást szeretnénk? –, akkor sok mindent tehetünk, csak nem illegethetjük magunkat, hogy milyen csinos játékot nyújtottunk idáig.” A futball legkiválóbb stratégáihoz csatlakozó szakvezető nem a szép szavak mestere címre pályázik: komolyan gondolja, amit mond. „Spanyolország válogatottja gyakorlatilag ugyanaz a csapat, amely két éve, Bécsben, az Európa-bajnokság döntőjében legyőzött bennünket – említette. – Csupán annyi a különbség, hogy Marcos Senna helyén Busquets játszik, az pedig nem differencia. Úgyhogy inkább az ellenfél a favorit, még ha nekünk, németeknek több tapasztalatunk van is az efféle találkozók megvívásában.”

De még mennyivel több! Ha a német csapat finalista lenne, akkor a nyolcadik vb-döntőjét játszhatná, azaz ebben a tekintetben megelőzné a vele együtt idáig hét csúcstalálkozón szereplő brazilokat. (Ez is történelmi pillanat volna.) Löw helyzetét azonban nem könynyíti meg, hogy Thomas Müller nem szerepelhet az elődöntőben, és a kapitány erősen tűnődik azon, kivel pótolja a torna felfedezettjét. A legszívesebben Cacaut vetné be, mert hasonlóképpen offenzív és gyors, mint az eltiltott csatár, de a honosított brazil sérüléssel bajlódott az utóbbi napokban. Vicente del Bosque spanyol kapitánynak szintén van gondja, mertFernando Torresnek sehogy sem megy a játék, és bár a bajuszos bölcs sokáig kitartott mellette, most már meditál, hogy felváltsa-e a liverpooli labdarúgót Fabregasszal vagy David Silvával.

Sok német pedig a dél-afrikai újságokon lamentál, hiszen az itteni lapok „a torna előtt ismeretlen” szakvezetőként aposztrofálják Löwöt. Meglehet, errefelé nem hallottak róla, ám a vb előtt is tett már ezt meg azt... Klose és David Villa szintén. A két éket folyamatosan összevetik, Klose viszont Messihez hasonlította a csapata hat góljából ötöt szerző spanyolt: „Az egész csapat neki dolgozik, akárcsak az argentin sztárnak.” Megjegyzem, Klose sem panaszkodhat – volt, hogy csak át kellett tolnia a labdát a kapuvonalon –, olyannyira nem, hogy ifjú társait Franz Beckenbauer „csodagyerekeknek”, míg a szerdán nyolcvanadszor válogatott Schweinsteigert a garnitúra első számú világklasszisának nevezte. „Húsz éve vártunk egy ilyen válogatottra” – mondta a német „Császár”. S tetszik tudni, mi volt két évtizeddel ezelőtt? Az NSZK együttese világbajnok lett, bizonyos Beckenbauer kapitány irányításával...

Egy másik világbajnok szakvezető, az argentin Cesar Luis Menotti szintén emelkedetten beszélt az elődöntő részvevőiről: „Németország és Spanyolország futballja csalhatatlan bizonyítéka annak, hogy – bárki bármit állít – a szép játék ezen a vb-n is jelen van. Kár lesz a vesztesért. A brazilokért viszont nem kár. A legjobbak között lenne a helyük, de együttesük Dunga spekulációjának áldozata lett. Brazil kollégámnak csak azt üzenhetem: a magam részéről inkább halok meg torreádorként, mint bikaként...”

A spanyolok ugyanezt emlegetik: Fel, torreádor!

Bemelegítés. Készül a német válogatott