A ruhaköltemények nagyszabású johannesburgi bemutatóján, amely a divathét nyitórendezvénye volt, dél-amerikai manöken nem lépett a dobogóra, ezzel együtt hallatlanul népszerűek a paraguayi textíliák: hiszik vagy sem, elfogyott valamennyi piros-fehér csíkos mez Dél-Afrikában! Ez huszonötezer darabot jelent, miközben az itteni kereskedők mindenre gondoltak, csak arra nem, hogy slágercikké válik a kezdetben csupán elvétve keresett dressz.

Jézusom!

Annál azért korábban is több kelt el belőle, ahány gólt a Roque Santa Cruz, Lucas Bar rios, Nelson Valdez hármas ért el eddig a világbajnokságon. Az „angol–német” csatártrió, melynek előbbi tagja a Premier Ligában, míg utóbbi kettő a Bundesligában futballozik, történetesen egyszer sem zörgetett be idáig...

Paraguay válogatottja amúgy is a vb legtakarékosabb csapata: 3-1-es gólkülönbséggel jutott – a labdarúgás történetében először – a legjobb nyolc közé. A három gólt a védő Alcaraz, valamint a középpályás Vera és Riveros még a csoportmérkőzések első két fordulójában szerezte; azóta az argentin szakvezető, Gerardo Martino együttese két 0-0-lal untatta a világot. A Dél-Amerikára jellemző táncos futballról szó sem volt, és óriási szenzáció lenne, ha szombat este, a spanyolok ellen indulna be a Roque ’n’ roll...

A paraguayiak vegytintával írtak futballtörténelmet, az ibériaiak ugyanezt tehetik márkás töltőtollal. Spanyolország együttese idáig csak egyszer, 1950-ben jutott a legjobb négy közé a világbajnokságon, és a kivételes szereplés hatvanadik évfordulóját újabb elődöntős szerepléssel ünnepelheti meg. Noha a mindenütt nagy tekintélynek örvendő Vicente del Bosque csapata sem kápráztatott el senkit Dél-Afrikában – a négy meccsen elért öt gól nem éppen lehengerlő támadójátékról árulkodik –, a szakértőknek semmiféle kétségük sincs afelől, hogy a Paraguay elleni negyeddöntő a bálterem szélesre tárt ajtaja.

A spanyolok jóval óvatosabbak, és bármennyire örülnek is David Villa príma formájának, sokan közülük felvetik a kérdést: mi van, ha az ötből négy gólt szerző csatár nem köszön be Justo Villarnak, a paraguayiak spanyol földön jól ismert, Valladolidban védő kapusának?

Noha Del Bosque, akit legújabban a japánok szeretnének szövetségi kapitánynak, rendre azt hangoztatja, hogy változatlanul bízik a vb-n eddig „néma” Fernando Torresben, nagy a nyomás rajta, mivel az ibériai sajtó, valamint – spanyol újságok közvéleménykutatása szerint – az otthoni közönség nagy része is azt szeretné, ha a szombati találkozón a másik Fernando, a bilbaói Llorente lenne a luxus Villa párja. De magam is úgy hiszem, bármilyen összetételben küldi pályára csapatát a bajuszos mester, ebben a párosításban a Daviddal felvonuló Spanyolország a Góliát...

Egészen más a helyzet Argentína és Németország esetében. Ez a negyeddöntő valódi rangadó, és nem csupán a múlt, hanem az itteni forma miatt is. Joachim Löw szövetségi kapitány kiválóan megkomponálta a németek játékát, az ugyanis – noha papíron csak egycsatáros – offenzív, kombinatív, szórakoztató. A Klose mögött helyezkedő Müller, Özil, Podolski hármas villámgyorsan lendül támadásba, a szélsők nem csupán megjátszhatók, de meg is játssza őket Özil meg a védekező középpályásként az akciókban is rendre részt vevő Khedira, Schweinsteiger pedig hallatlan alázattal szerzi meg –és passzolja emberhez – a labdát.

Utóbbi azonban csak a pályán vállalja az unterman szerepét, azon kívül egyáltalán nem marad a háttérben, mivel – az ellenfelet felháborítva – kijelentette: az argentinok jórészt a játékvezetőknek köszönhetik, hogy idáig jutottak, s ez nem csoda, mert már a mérkőzés előtt, a játékoskijáróban preszszionálni kezdik a mérkőzés bíráját. Diego Maradona persze rögtön válaszolt, hogy „jobb, ha Schweinsteiger a Lampard-gól után befogja a száját”, de az argentin kapitány akkor is dumálna, ha tudomást sem venne róla senki.

Ilyesmi azonban nem fordulhat elő, hiszen a szakvezető örökösen a fókuszban van, és most kiváltképp rá irányul a figyelem, hiszen játékosként két vb-döntőt vívott a németek ellen: 1986-ban, Mexikóvárosban nyert, míg 1990-ben, Rómában – nem utolsósorban a mexikói Codesal felejthetetlenül gyalázatos játékvezetése miatt – vesztett. Az akkori ítélkezés nyománMaradona kiváltképp érzékeny, ha a bíráskodásról „papol” egy német, de a leginkább az foglalkoztatja, hogy Mario Zagallo és Franz Beckenbauer, a két, futballistaként és szakvezetőként is aranyérmes szövetségi kapitány örökébe lépjen. Jóllehet feltehető: számára nincs fontosabb a személyes sikernél, nyugodtan bízhat abban, hogy az esetleges diadal Argentína nemzeti ügye lesz, miközben hazája megint leborul előtte...

A Szabadság téren is komyol szurkolótábor előtt játszották a holland -brazil meccset. Itt is a hollandok nyertek

Odáig azonban még hoszszú az út, és – a Messi, Tevez páros finom összjátéka, valamint Higuain gólképessége dacára – már a németekkel szemben is legföljebb ötven százalék az esély. A két ország válogatottja között a hatodik vb-ütközet következik; kétszer a német, egyszer az argentin együttes nyert, és a két döntetlen közül is az egyik az európaiak győzelmét jelentette, hiszen az előző világbajnokság negyeddöntőjének tizenegyespárbajában a németeknek volt nagyobb szerencséjük.

Akkor Lehmann kapus minden lehetséges ellenfélről kijegyzetelte, melyik játékosa hova lövi a büntetőket, s most Lahm a következőket fűzte ehhez: „Négy éve elég volt egy füzet, hogy továbbjussunk az argentinok ellen. Meglehet, ezúttal katalógusra volna szükség.” Ekkora anyagot a németeknek nincs idejük átnézni, a braziloknak viszont lesz idejük olvasni. Miközben hazájukban alaposan beolvasnak nekik...

Az ezúttal kékben játszó sárga mezesek pénteken szépen kiejtették önmagukat: noha sokáig a futball minden elemében felülmúlták a hollandokat, Felipe Melo egy öngóllal és Robben megtaposásával, melyet joggal torolt meg kiállítással a mérkőzés egyébként követhetetlen japán bírája, előbb egyenlítéshez segítette az addig még lehetőség közelébe sem jutó narancssárgákat, majd képtelen szituációba hozta honfitársait. (A találkozó elején még Robinhót hozta helyzetbe.)

A kettő között Sneijder fejelt egy gólt, de nem Stekelenburg, hanem Julio Cesar hálójába, és Hollandia a legértékesebb győzelmet aratta 2008 szeptembere óta tartó veretlenségi sorozata huszonnegyedik mérkőzésén. A jubileumi, 25. meccs megnyerése már a döntőt jelentené Bert van Marwijk kapitány garnitúrája számára, azaz a vb-n megismétlődne 1974 és 1978, amikor a hollandok finalisták voltak. Jó jel a tulipánosok számára, hogy ’74-ben is legyőzték a brazilokat, méghozzá hasonló körülmények között: akkor a szintén leküldött Luis Pereira „szállt bele” dühből Neeskensbe.

Harag most is volt és lesz is. (Nem Dungára gondolok, aki már a torna előtt közölte, és péntek este megerősítette: a vb után nem marad kapitány.) Noha Rio de Janeiróban a brazil válogatott mez színével, sárgával világították meg a Corcovado-hegyen emelkedő Krisztus-szobrot, a csillogó fény ezúttal tompának tetszik.

S a szobor is széttárja a kezét...

Ez lesz ma

Negyeddöntők. Németország–Argentína, Fokváros, 16. Jv.:Irmatov (üzbég).
Paraguay–Spanyolország, Johannesburg, Ellis Park, 20.30. Jv.: Batres (guatemalai).