Mezey és Sziky kitüntetése nyilván logikus.

Sziky Gyula például annyira rászolgált a topsportvezetőnek járó Minarik Ede-díjra, hogy irányításával a Nyíregyháza jól kiesett az NB II-be, de legalább elévülhetetlen érdemeket szerzett a futballunkat felvirágoztató, méltán ismert szervezet, a Magyar Hivatásos Labdarúgó Liga alelnökeként is.

Mezey György bizonyított, kiváló tréner, a korábban csak vegetáló, mostanra viszont pénzben fürdő Videotont az ezüstéremig vitte; a 2009/2010-es produkciók alapján akár meg is érdemelné a Sebes Gusztáv-díjat. Akár. Tudniillik akad itt egy apró, mondhatni lényegtelen elem, szégyellem is ideírni: az, hogy kollégája, Herczeg András újra bajnoki címet, továbbá Magyar Kupát és Liga Kupát nyert a Debrecennel, amelyet ráadásul eljuttatott a Bajnokok Ligája csoportkörébe is.

Nem Mezey ellen, hanem Herczeg mellett szólva kérdezem: mi indokolja a fehérvári szakember elsőségét akkor, amikor pályatársa tarol? Arra persze nem is merek gondolni, hogy a voksolók azért határoztak így, mert megérintette őket az új idők szele, s ezzel kívánnak kedveskedni az újra „körön belülre” került edzőnek, valamint a leendő MLSZ-elnöknek, a Videoton VIP-páholyában rendre föltűnő OTP-vezérnek.

Viszont más nem jut az eszembe.