Dél, Dél, de nem Afrika

Meglepő vagy sem, Dél-Afrika egyáltalán nem hálás a Nemzetközi Labdarúgó Szövetségnek, amiért a szervezet – a futball történetében először – a fekete kontinens egy országának ítélte a világbajnokság rendezési jogát. Az itteni újságok egyike csütörtökön kétoldalas összeállítást közölt a vb legnagyobb csalódásairól, és az első helyre a játékvezetést, a másodikra a „vaskalapos” FIFA-t tette.

Feszültségek egyébként is vannak, mert a labdarúgás vezető hatalma – nem Brazília, Németország vagy Argentína, hanem a FIFA – a legszigorúbban őrködik jogai érvényesítése fölött, és nem tűri el, ha egy dél-afrikai cég „Feefa Wirld Cup 2010” elnevezéssel hoz forgalomba különböző termékeket. Ezek árusítását most betiltották, a helyi kereskedők pedig azt mondogatják, hogy „már nem is a délafrikai jogrend, hanem a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség szabályai szerint élünk”.

Robinho és Kaká: sorvezetők
Robinho és Kaká: sorvezetők

Hiába, a futball-vb – kiváltképp, ha ilyen, a labdarúgástól (nem földrajzi értelemben) távol eső helyszínen rendezik – külön világ, és a kettő találkozása nem feltétlenül boldogító ott, ahol a lakosság több sége legföljebb stopos utas az oldalkocsis motorkerékpáron, már amennyiben felveszik... A világbajnokság ettől még jól megvan, a show a szokásos, a több milliárd néző döntő hányada pedig úgy is a tévén követi az eseményeket, és a képernyőn ugyanaz mutatkozik, mint bármely közvetítés alkalmával, akárhonnan sugározzák a meccseket.

A fókuszban mostantól a negyeddöntők vannak; a pénteki sláger a Brazília–Hollandia találkozó. Már akinek... Johan Cruyff, a holland futball örökös ideálja ugyanis kijelentette: „Szégyen, amit a brazilok művelnek. Változatlanul nagyszerű labdarúgóik vannak, de meghazudtolják hagyományaikat, mert rendszerint csak védekeznek. Egyetlen fillért sem adnék azért, hogy lássam a mérkőzéseiket.” (Ebben akkor is biztosak lehetnénk, ha Cruyffnak tetszene a jelenlegi brazil csapat, hiszen neki sehol sem kell jegyet váltania, a világ valamenynyi stadionjának díszpáholyában „bérelt” helye van.) Mások viszont szívesen áldoznak a találkozóra, és ők sem a délafrikai átlagpolgárok közül kerülnek ki. Egy fizetős VIP-jegy 7400 randba (több mint ezer dollárba) kerül, de az elődöntőkért már ennek a dupláját, a döntőért csaknem a négyszeresét kell leszurkolni. Igaz, a szolgáltatásban a szórakoztatás is benne van – dobosok és zenekarok gondoskodnak a hamisítatlan afrikai hangulatról –, sőt a többoldalú élményt megfizetni képes drukkert még ki is festik a találkozó előtt.

A helyi „színeknél” maradva: a játékvezetők újabban a vuvuzelák hangjára tréningeznek, mert a kürtölést egyébként elfogadó FIFA – paradox módon –úgy ítéli meg, hogy a szakadatlan zümmögéshez feltétlenül alkalmazkodni kell. Még most is, noha a vb három hete tart... A nyolc közötti bíróküldést nézve a japán Nisimura, a portugál Benquerenca, az üzbég Irmatov és a guatemalai Batres bírja a legjobban a kiképzést, amelyhez valóban tüdőre van szükség, hogy a sípszót hallani lehessen az eget verő tülkölés közepette...

A zaj jelenleg nem nagy, mivel a hollandok – Cruyffot kivéve – nem verik a tamtamot. Szövetségi kapitányuk, Bert van Marwijk tűnődve említette: „A brazilok elleni lesz az első mérkőzésünk a vb-n, amelyen nem mi vagyunk az esélyesek.” A szakvezetőnek különben ugyanúgy magyarázkodnia kell, mint kollégájának, a brazil Dungának, mivel őt is folyamatosan kritizálják csapatának szürke játéka miatt. Négy meccsből négy győzelem nem elég... A mester erre azt mondja: „Az utóbbi húsz évben többször előfordult, hogy a holland válogatott látványos futballt produkált, és nem nyert semmit. Úgy gondoltam, ezen változtatni kell, mert az eredmény a legfontosabb.” Nem csupán a narancssárgák dél-afrikai sorozata igazolja a trénert, hiszen együttese a legutóbbi huszonhárom mérkőzésén veretlen maradt, 2008 szeptembere óta nem kapott ki. Igaz, a brazilok sem „piskóták”: előző huszonkilenc meccsük közül csak egyet vesztettek el – La Pazban, Bolívia ellen, a számukra már tét nélküli vb-selejtezőt –, és most hallatlanul mérgesek egy Sao Pauló-i cégre, amely közzé tett egy meghökkentő hirdetést, hogy a válogatott elköszönt, de mi még a piacon vagyunk...

A búcsú tényleg nem elképzelhetetlen. Egyrészt a két együttes egymás elleni örök mérlege feltűnően szoros (három brazil, két holland győzelem, valamint négy döntetlen), másrészt a brazilok a világbajnokságokon is rendre megszenvedtek a hollandokkal szemben. Az 1974-es torna középdöntőjében kikaptak tőlük (0-2), az 1994-es negyeddöntőben –2-0 és 2-2 után – 3-2-re győztek, majd az 1998-as elődöntőben (1-1) a százhúsz percet követő tizenegyespárbajban nyertek. Ráadásul a sérült Elano, Felipe Melo, továbbá az utóbbit prímán helyettesítő, sárga lapos Ramires nem szerepelhet, és a dél-amerikaiak tartanak attól, hogy a védelem bal oldalán bajok lesznek. Dunga keretének két balbekkje – Michel Bastos és Gilberto – ugyanis egyaránt támadó középpályást játszik a Lyonban, illetve a Cruzeiróban, azaz Robben, aki Vladimir Weiss szlovák kapitány szerint „ötven százalék pluszt jelent Hollandiának”, a legkevésbé szilárd brazil védővel találkozik. (Dunga ugyan nemegyszer vitte át Daniel Alvest a bal oldalra, ám ezt most Elano és Ramires hiánya miatt nem teheti meg.)

A kabalára sokat adó délamerikaiak kétségeit fokozza, hogy Port Elizabethben a hollandok léphetnek fel megszokott, sárga mezükben, míg a brazilok kék dresszben futnak ki. Ez valójában nem jelent semmit, mert ’74-ben, Dortmundban kékben maradt alul a brazil csapat, míg ’94-ben, Dallasban kékben aratott diadalt, ám a „szambacsoport” is a sárgát szereti igazán. Talán csak Robinhónak mindegy, milyen a szerelés, mivel a mindenfelől megkörnyékezett csatár – aki Juannal együtt az elődöntőben ünnepelhetné nyolcvanadik válogatottságát – így válaszolt arra a kérdésre, hogy melyik klubban folytatja pályafutását: „Az én jövőm a vb megnyerése.”

Diego Lugano hasonlóképpen vélekedik, mert úgy gondolja, Uruguay együttese „semmivel sem gyengébb a másik hétnél”. Pillanatnyilag azonban csak egyre kell koncentrálni... De ha ugyanaz a lelkesedés jellemzi majd a dél-amerikai csapatot, mint a montevideói Fa bian Lomientót, aki eladta az autóját azért, hogy eljöhessen Johannesburgba, a pénteki negyeddöntőre, szinte kizárt a vereség. Az áldozatkész szurkolót már magukhoz is hívták, és tejben-vajban fürösztötték az uruguayiak; a derék drukker csak arra nem számíthat, hogy ő lép pályára Alvaro Perreira helyett... Oscar Tabarez szakvezető a másik Alvarót, Fernandezt játszatja majd, mert szerinte „Ghánával szemben a 4–3–3 „ultraoffenzív lenne”. (Cavani benn marad a csapatban, ám őt hátra vonja az edző a középpályára.) Ezzel együtt Uruguay két éke a két ék, Suarez és Forlan, bár az sem akármi, hogy a válogatott eddig egyetlen gólt kapott és veretlen a vb-n. Ghánának nincsenek ilyen klasszisai és mutatói, viszont vele van az afrikai közönség, már, ha ez számít valamit a nyolcvannégyezres Soccer Cityben tomboló vuvuzelakoncert közben.

A rendező ország szurkolótábora egyébként meg lehangolt. Az itteni futballrajongók végignéznek a negyeddöntő mezőnyén, és Argentína, Brazília, Paraguay, Uruguay felsorakozását látva azt emlegetik: „Dél, Dél, de nem Afrika...”

Ez lesz ma

Negyeddöntő: Hollandia–Brazília, Port Elizabeth, 16. Jv.: Nisimura (japán). Uruguay–Ghána, Johannesburg, Soccer City, 20.30. Jv.: Benquerenca (portugál).

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.