Büntető százhúsz perc
A rendezők az arénában csupán szerettek volna hasonló tumultust, ott azonban a lelátók legföljebb háromnegyede telt meg, és feszültség sokáig csak abból fakadt, hogy a külföldiek végképp nehezen tűrték a vuvuzelát, valamint a nézőtéri hullámzást egyszerre...
A lassú gurigázás közben kiváltképp üdítően hatott a 21. és a 22. perc: ekkor több minden történt, mint az egész első félidőben. Az egyik oldalon Barrios prímán vette át a labdát, majd úgynevezett köténygóllal akarta zárni az akciót, de Kawashima kapus időben összezárta lábait; a másik térfélen Matsui remekül lőtt, ám – ha Villar nem is – a felső léc mentett. Még Santa Cruznak akadt helyzete, de roppant gyöngén találta el a váratlanul hozzá kerülő labdát, s ezenkívül már csak az vitt némi élénkséget a monoton mérkőzésbe, hogy Da Silva rendszeresen protestált a játékvezetőnél, ha De Bleeckere a japánok javára ítélt akár egy partdobást is...
Nyomban hozzáteszem: az első félidő „klasszissal” jobb volt a másodiknál. Ha nézőként, minden kötelességtudattól mentesen ültem volna a tribünön, nagy valószínűséggel elalszom... Így zajlott a paródia a tizenegyespárbajig, amelyet Paraguay nyert meg.
Az előző százhúsz percet elhagyhatták volna...
PARAGUAY–JAPÁN 0-0, 11-esekkel 5-3 Nyolcaddöntő, Pretoria, 30 000 néző. Jv.: De Bleeckere (belga).
Paraguay: Villar – Bonet, Da Silva, Alcaraz, Morel – Vera, Ortigoza (Barreto, 75.), Riveros – Santa Cruz (Cardozo, 94.), Barrios, Benitez (Valdez, 60.).
Japán: Kawashima – Komano, Nakazawa, Tulio, Nagatomo – Hasebe, Matsui (Okazaki, 65.), Abe (Nakamura, 81.), Endo, Okubo (Tamada, 106.) – Honda.