Vlado Weiss szövetségi kapitány ismét szóba állt azzal az újságíróval is, akit néhány napja még leköcsögözött, s azt sziszegte feléje, ha még egyszer bírálni merészeli a csapatot, akkor „szétveri a pofáját...“ Most viszont az edző lelkendezett: „Fantasztikus, amit a fiúk véghez vittek. Nem emlékszem arra, hogy az olaszok mikor kaptak utoljára három gólt egy vbcsoportmeccsen. Ami eddig álom volt, az ma valóra vált!”

Robert Vittek az eddigi négy találatból hármat szerzett, pedig már sokan leírták őt is. „Öreg, már csak cammog a pályán, a frász tudja, miért ragaszkodik hozzá Weiss” – dohogtak sokan. Csütörtök estére csattanós választ adott a tamáskodóknak, miután parádés mozdulatokkal és gyors helyzetfelismerése révén kétszer is betalált a lassú és elalvó olasz védők mellett. Perceken belül valóságos nemzeti hős lett. Felesége, aki babonás asszony, odahaza ezúttal is bezárkózott a szobájába, és csak videón rögzítette a meccset: „Izgultam és imádkoztam, magamba roskadva ücsörögtem. Aztán jó másfél óra után kitekintettem az utcára, és már tudtam, hogy csoda történhetett, mert ünnepeltek, kurjongattak a téren. Bekapcsoltam a videót, és a végén sírtam örömömben. És most repülök a férjem után: a hollandok elleni meccsen már a helyszínen leszek” – közölte Patrícia Vitteková csillogó szemmel.

Az egyik pozsonyi vendéglőben a tulajdonos a vb kezdete óta azzal csábította a vendégeket, hogy betéréskor ingyenitallal fogadja őket, s minden szlovák gól után ötszázalékos engedményt ad az árakból. „Az előző két mérkőzésünkön csak egyszer válthattam be az utóbbi ígéretem, most viszont tizenöt százalékkal olcsóbban mérhetem a sört meg a borovicskát. Sebaj, sose érjen nagyobb veszteség, sőt!” – kiabálta, s fizetett egy kört...

A magyarok lakta déli országrészekben többnyire egyegy közeli ismerősüknek szurkoltak; Párkányban a szomszédos Garamkövesdről Pozsonyba költözött Saláta Kornélnak. Ő azonban csak Paraguay ellen lépett pályára. Dunaszerdahelyen pedig a csallóközi származású Ján Duricának, akinek az édesapja saját törzshelyén, a Fácán vendéglőben – határtalan lelkesedésében – a meccs szünetében megalakította a Durica-fanklubot. Azonnal több mint hatvanan jelentkeztek tagnak. Kora este a már szinte önkívületi állapotban ünneplő Durica papa mindannyiukat meghívta egy pohár pezsgőre. Czuczor Tibor, a tulajdonos pedig újabb palackokkal gratulált neki.

Ahogy országszerte fogyott az alkohol, úgy erősödött a szlovákiai szurkolók önbizalma. „Lesz még szlovák csoda ezen a vb-n. A hollandok sem legyőzhetetlenek, és ezt hétfőn be is bizonyítjuk!” – rikkantotta egy kissé kapatos szurkoló a pozsonyi Fő téren. Sok ezren visszhangozták mindenfelől, hogy így lesz...

„Mozzarella azzurra”

Az olasz sajtó szerint világbajnokságon soha nem játszott ilyen rosszul az itáliai válogatott, mint most, amikor két döntetlennel és egy vereséggel az F csoport utolsó helyén zárt. „Teljes feketeség” – állapítja meg címoldalán a La Gazzetta dello Sport, mintha temetésről számolna be. A címlapon Cannavaro vigasztalja Quagliarellát, a fotó melletti szövegben pedig a vezércikkíró úgy fogalmaz: a csütörtöki „...a nemzeti futballtörténelem legsötétebb, legborzalmasabb napja volt”. A Tutto Sport szerint az olasz válogatott „Mozzarella azzurra” volt, vagyis olyan lágy, mint az ismert sajt. Az Il Corriere della Sera arról ír, hogy senki sem érti, mi történt, s megemlíti: a bukás súlyosabb volt, mint 44 éve, amikor az északkoreaiaktól elszenvedett vereség eredményezett korai vb-búcsút. (MTI)