Egy szép játék – csúf hibákkal
A labdarúgásban a legszörnyűbb bírói döntések is megfellebezhetetlenek és megmásíthatatlanok, bármilyen következménynyel járnak. A futballszurkolók szerte a világon mindig emlékezni fognak arra a felháborító hibára, amely a francia szupersztár, Thierry Henry nyilvánvaló kezezése ellenére kijuttatta Franciaországot a vb-re az Írország elleni világbajnoki selejtező mérkőzésen.
Úgy véljük, sürgősen összehangolt lépéseket kell tenni a bíráskodás reformjára a labdarúgásban. A bírói tévedések minden szinten – válogatottak és klubcsapatok összecsapásain, az élvonalban és az alacsonyabb osztályokban, a televízióban közvetített tornákon éppúgy, mint a helyi mecscseken – egyre inkább tönkreteszik a játékot. A bírói hibák döntően befolyásolják a legnépszerűbb sportág legnagyobb tornáinak kimenetelét is; előfordulnak mindenhol, gyakoriságuk alapvetően sérti a játék tisztaságát, s ezzel lényegében megkérdőjeleződik a futball legitimitása is. Ezek az esetek egyre nagyobb teret kapnak a nemzetközi nyilvánosságban, hiszen az új médiának köszönhetően a foci ma globalizáltabb játék, mint korábban bármikor. Ami ezt a kérdést a futball jövője szempontjából központi jelentőségűvé teszi, az az, hogy ezek a hibák nem a játékvezetők figyelmetlenségéből, hanyagságából vagy képzetlenségéből következnek, hanem a játék iramából, a játékosok atletikus képességeiből, a pálya méretéből, és a labdarúgás vezető testületeinek rejtélyes ellenállásából – azzal szemben, hogy a XIX. századi szabályozást végre a XXI. század technikai lehetőségeihez igazítsák.
Először is szükség van a videofelvételek tanúságtételére azokban a döntő szituációkban – egy-egy igazságtalanul érvénytelenített gól, tévesen felmutatott piros lap, elnézett leshelyzet esetében –, amelyek megítélése megváltoztatja a játék egész menetét.
Az egyik lehetőség egyfajta főbíró beiktatása, aki a monitort fi gyelve azonnal felülbírálná a szembeszökően hibás ítéleteket, és a döntését közvetlenül közölné a játékvezetővel és asszisztenseivel, akik már most is audiokapcsolatban állnak egymással. Másik lehetőség az, hogy mindkét csapatnak jogában állna meccsenként két bírói döntést megfellebbezni, videón visszanézetni a vitatott eseteket.
Ez az eljárás lehetővé tenné a játékvezetők számára saját ítéletük felülbírálását. A gyors visszanézés nem igényel olyan sok időt, nem szakítja meg a játék folyamatosságát. Manapság a reklamálásokkal sokkal több idő megy el, mint amennyit a visszajátszás igénybe venne.
Másodszor: be kell építeni a labdába egy olyan csipet, amely egyértelműen jelzi, ha a játékszer túljut az alap-, az oldal- és főleg a gólvonalon. Látjuk, hogy egy lényegében hasonló technológiai megoldás milyen sikeresen szorította vissza a vonalvitákat a nagy teniszversenyeken.
Harmadszor: komolyan meg kell fontolni a kétbírós rendszer bevezetését, melyben egy játékvezető egy térfélért lenne felelős. Az NBA-ben, az amerikai kosárlabdaligában például három bíró ítélkezik a futballpálya méretének egykilencedét kitevő játéktéren.
Végezetül pedig fel kell számolni a titkolózás és felelőtlenség kultúráját, mely áthatja a labdarúgás mai vezető testületeit (a FIFA-t, az UEFA-t és a különböző országos szövetségeket). Egyetlen más jelentős sportág sem tűri meg vezető testületeinek azt az arroganciáját, hogy nem érzi kötelességének döntései indoklását.
Ezek az intézkedések – másokkal, például a rendelkezésre álló technikai lehetőségek régóta esedékes felhasználásával együtt – megnövelnék a gyakran tanácstalan játékvezetők hatékonyságát, akiknek „hatalma” jelentősen csökkenne azzal, hogy a jelentős tornákon és bajnokságokban kiküszöbölhetnék döntő hibáikat. A fent említett lehetőségek nem újak, bevezetésük sokkal tisztábbá, sportszerűbbé tenné a labdarúgást, s erősítené legitimitását.
Ami a legfontosabb: hogy a játékvezetőkön számon lehessen kérni döntéseiket. Megengedhetetlen, hogy döntő fontosságú mérkőzések kimenetele múljon a bíró ténykedésén, amiről később sem kell soha számot adnia.
A labdarúgás szakértői – mint például a volt világklasszis holland csatár, Marco van Basten vagy a német FIFA-bíró, Markus Merk – régóta szorgalmazzák ezeket a most már nagyon időszerű reformokat. De a szurkolók többsége is támogatja világszerte a bírói tévedések lehetőségét egyszerű eszközökkel minimalizáló változtatásokat. Sokuk, akárcsak az írek, mindinkább szembefordulnak a futball elavult szabályozásával és a sportágat irányító konzervatív testületekkel.
Természetesen tudjuk: egyetlen sportágban sem zárható ki teljesen, hogy emberi tévedések befolyásolják az eredményt. Nem is szabad kizárni. Minden sportágban benne van „a megfosztottak minket...” érzése, ez hozzátartozik minden sportág történetéhez és legendáihoz. De azoknak, akik felelősek a futball globális teljesítményéért, kutyakötelességük bátran cselekedni, mindent megtenni azért, hogy a legszembeszökőbb, legelkerülhetőbb hibák minél ritkábban forduljanak elő, s minél tisztább legyen a játék.
Copyright: Project Syndicate, 2010
A szerzők a Michigan Egyetem professzorai
