Angyal vagy Cobra 11?
Inkább azon tűnődöm: miért nem nevezik továbbjutásos periódusnak a tizenhatok, a nyolcak meg a négyek találkozóit? Elvégre a világ általában a győztesekkel törődik, és a meccsek előtt is szívesebben fogadja a pozitív megközelítést. (Bár nem volt még edző, aki azt mondta volna például a nyolcaddöntőt megelőzően: innen aztán semmiképp sem szeretnénk továbblépni!) Jozy Altidore-t sem nevette ki senki, sőt a túlnyomó többségből tiszteletet váltott ki, hogy az amerikai csatár így nyilatkozott: „Azt hallottam, ha a következő két mérkőzésünket megnyernénk, az csodálatos lenne. Igaz is, nem is. Mert kétségkívül szép volna a legjobb négy közé kerülni, ám miért nem négy egymást követő diadalról beszélünk?”
Nem kell hosszasan utánaszámolni: az a széria már a világbajnoki címet jelentené...
Altidore-on és társain kívül persze nem sokan gondolják, hogy az Egyesült Államok ma Ghána ellen fellépő válogatottja aranyérmet nyerhet, ám nincs, aki lekezelné a masszív USA Teamet. Amerika egyébként is nagy tekintélyt szerzett ezen a vb-n, hiszen Argentína, Brazília, Paraguay, Uruguay, az Egyesült Államok, Mexikó, valamint Chile együttese egyaránt a legjobb tizenhat közé jutott. Ez nyolcból hét, igazán nem rossz....
Közülük Argentína és Mexikó vasárnap egymás ellen játszik. Hallom, amint rávágják, sima ügy, de az argentinok korántsem legyintenek. Martin Palermo speciel figyelmeztetett: „Mexikó labdarúgása rengeteget fejlődött.” A csatár nyilván nem felejtette el, hogy 2005-ben, a Konföderációs Kupa elődöntőjében csak a ráadás-tizenegyesekkel, míg az előző világbajnokságon Rodriguez valóban „maxi” góljával, ám szintén a hosszabbításban múlta felül latin-amerikai vetélytársát az argentin válogatott (2-1). Így aztán az örök mérleg – Diego Maradona futballbálvány és szakvezető honfitársai szempontjából: 11 győzelem, 10 döntetlen, 4 vereség – nem sokat mond; az talán többet, hogy a mexikóiak, akiket hazájuk „meghatalmazott nagyköveteinek” neveznek, legutóbb hat éve nyertek a tangótáncosok ellen. S az argentinok nemhogy pontot nem vesztettek még ezen a vb-n, de – Bue nos Aires-i kollégáim egyike szerint – az eddigi százszázalékos szereplés megteremtette azt az egységet, amely a selejtezőkön olyannyira hiányzott a csapatból, sok egyéb mellett...
Jól áll az Argentínával szomszédos Uruguay is. Mi az hogy: olyan príma lehetősége, amilyen most van, 1966 óta nem volt. Igaz, 1970-ben a legjobb négy közé került, de egyrészt az sem tegnap történt, másrészt az elődöntő még messze van (ha nem is annyira, mint negyven-negyvennégy év visszafelé). A nyolc közé jutás további különlegessége lenne, hogy Diego Forlan elérné azt, amit édesapja, Pablo annak idején Angliában elért. Márpedig a mai párosítás egyáltalán nem kedvezőtlen: Dél-Korea csak akkor óriás, ha bakot tartanak alá, mint 2002-ben...
Mindez azonban „smafu” a hétvége klasszikus találkozójához képest. (Na persze, nem argentin, dél-koreai, amerikai, ghánai, mexikói és uruguayi szemmel.) Vasárnap Bloemfonteinben tradicionális rangadó következik Anglia és Németország között, Franz Beckenbauer pedig már most dühöng: „Hogyan lehet ilyen mérkőzést mindjárt a nyolcaddöntőben lejátszani?” A német „Császárt” nyilván Joachim Löw szövetségi kapitány véleménye sem hangolta jobb kedvre, a szakvezető ugyanis azt mondta: „ Anglia a favorit, a miénk nagyon fiatal csapat.” A brit táborban sem lehetne megtölteni frissen készült fotókkal a mosoly albumát, és Fabio Capellónak, a szigetországiak itáliai mesterének az aggodalmát csak fokozza, hogy „Rooney itt, Dél-Afrikában nem olyan, mint Rooney”. Azért kijelölte a csatárt a tizenegyesrúgók egyikének, amennyiben százhúsz percnyi játék sem döntene. (A többiek: Lampard, Gerrard,Milner, Barry.) Az efféle kimeneteltől tényleg nem lehet eltekinteni – bár Defoe kijelentette, hogy „hagyjuk a tizenegyeseket!” –, hiszen Anglia az 1990-es, az 1998-as és a 2006-os vb-n, valamint az 1996-os és a 2004-es Eb-n is a sorsjátékos párbajban vesztett.
Húsz, illetve tizenkét esztendeje a németekkel szemben. Akikkel a világbajnokságokon összekerülve négyből háromszor túlórázott. Hatvanhatban, a döntőben 2-2 és hosszabbítás (4-2); hetvenben, a legjobb nyolc között 2-2 és hosszabbítás (2-3); kilencvenben, az elődöntőben 1-1 és hosszabbítás...
Zorán alighanem tévedett, amikor azt énekelte: „Vasárnap délután az idő csendesen megy el...”
Szerintem izgalmasabb lesz, mint az angol Angyal és a német Derrick.
Vagy legyünk stílszerűek: a Cobra 11.
Hegyi Iván Kiküldött munkatársunk jelenti Pretoriából
Kassai: itt a harmadik!
Két csoportmérkőzés után újabb feladatot kapott Kassai Viktor: a FIFA pénteken közölte, hogy a magyar játékvezető dirigálja a szombati Egyesült Államok–Ghána nyolcaddöntőt. Kassai és két segítője, Erős Gábor, valamint Vámos Tibor eddig a Brazília–Koreai NDK és a Mexikó–Uruguay találkozón működött közre.
Ez lesz a hét végén
Nyolcaddöntők. Szombat: Uruguay–Dél-Korea, Port Elizabeth, 16. Jv.: Stark (német). Egyesült Államok–Ghána, Rustenburg, 20.30. Jv.: Kassai Viktor. Vasárnap: Németország–Anglia, Bloemfontein, 16. Jv.: Larrionda (uruguayi). Argentína–Mexikó, Johannesburg, Soccer City, 20.30. Jv.: Rosetti (olasz).
