Két hős, egy továbbjutó
Kettejük mérkőzése előzetesen nem kavarta fel az indulatokat – a világranglista 19. helyezettje játszott a 149.-kel –, nem véletlenül tették a találkozót a 18-as pályára. Még az sem jelentett szenzációt, hogy kedden elkezdett összecsapásukat – 174 percnyi játék, 2:2-es szettállásnál – sötétedés miatt szerdára kellett halasztani. A szervezők nem gyanakodtak semmire: ezt az is igazolja, hogy a program második műsora után még két mérkőzést terveztek a 18-as pályára. Ember nem akadt, akiben felmerült volna az aggály, hogy ezt sem tudják befejezni. Arn Grétáék levonultak, Isnerék meg be.
És kezdetét vette a tenisztörténet alighanem felülmúlhatatlan maratonja. Eljutottak 6:6-ig, ám Wimbledonban a döntő szettben nincs tie break, ezért folytatták. Tíz:tíznél még nem fészkelődött a közönség, volt már ilyen; 20:20-nál már akadt némi izgés-mozgás, aztán, amikor túljutottak a 30:30-on is, kezdett a dolog izgalmassá válni. Gyűlt a tömeg, kit érdekelt már, hogy Federer megint erőlködött egy nevesincs ellenféllel szemben, amikor a 18-ason már 40:40 állt az eredményjelző táblán. Fáradtak voltak a fiúk, de nem lankadtak, vitézül hozták adogatójátékaikat. A 206 centis amerikaitól, aki normális körülmények között is szervakirály, ez nem volt váratlan tett, ám a 191 centis, korábbi négy Wimbledonján összesen öt mérkőzést nyerő franciától némiképp meglepő ez a kiegyensúlyozott adogatóteljesítmény.
Már hét órája és hat perce játszottak, amikor – 59:59-nél – a supervisor, sötétedésre hivatkozva, beszüntette a mérkőzést. Tízórás tenisz után csütörtök délután kezdhették az egészet elölről. És nekiveselkedtek. A főbíró volt annyira kegyes hozzájuk, hogy nem a napi első mérkőzés utánra írta ki őket, hanem a másodikat követően, így legalább úgy-ahogy kialhatták magukat. És még játszottak húsz gémet az addigi 118-hoz: az idegi és fizikai játékot végül Mahut nem bírta, 11 óra 5 perces (!), gigászi küzdelem után döntő szett 70:68-ra (!) megadta magát, már ha ez a kifejezés az esetében helytálló. Ütött 103 ászt, ami óriási teljesítmény, egyetlen mérkőzésen soha senki nem ért el ennyit, de mit sem ér, ha Isner 112-vel zárt. És hogy az amerikai nyert...
Érdekes egybeesés, hogy éppen a teniszmaraton harmadik napján tett látogatást Wimbledonban II. Erzsébet királynő. Nem sűrű vendég itt, uralkodása során ez mindössze a negyedik vizitje: 1957-ben, 1962-ben és 1977-ben látogatott ki a teniszszentélybe; hogy harminchárom év szünet után miért éppen az idén gondolta úgy, hogy ideje ismét megjelennie, az örök titok marad. Ígéretes teniszpalántákkal találkozott, beszélgetett az All England Lawn Tennis and Crocquet Club vezetőivel, majd olyan egykori és mai sztárokkal költötte el ebédjét, mint Virginia Wade, Angela Barrett, Serena Williams vagy Federer.
