Az agárdi Sándor Károly Akadémián nevelkedett „fecskék” – Németh Krisztián, Gulácsi Péter, Simon András – például mesés tranzakció keretében kerültek a Liverpoolhoz, hogy aztán azóta se történjen velük olyasmi, ami túlmutatna a „jaj, de tehetséges fiú, belőle még lesz valaki” típusú sóhajtozáson. A „nemsokára beérik” fordulattal illene óvatosan bánni, s talán elgondolkodni azon: vajon mi az oka, hogy az „új szellemű, európai képzés” ellenére sem sikerült áttörést elérni ezen a területen.

A „minőségi felkészítésnek” pillanatnyilag csak a kudarcai érzékelhetők; hogy messzire ne menjünk, a szintén Agárdon nevelkedett Gosztonyi András nagy dérreldúrral igazolt a Barihoz, majd szép csendben hazatért. Miután húszéves labdarúgóról van szó, aligha lehet azt mondani rá, hogy „még van ideje kész futballistává válni”, minthogy – lásd: vb-fellépők Thomas Müllertől Andre Ajewig – már régen annak kellene lennie; de nem az, különben Bariban alighanem keresztbe feküdtek volna a küszöbön, megakadályozandó a távozását. Ugyanakkor óvnék attól, hogy Gosztonyi András nyakába varrjuk a sikertelen kirándulást – sőt: lehet belőle még akár belga élvonalbeli futballista is –, mivel nevezett nyilván mindent pontosan úgy csinált, ahogyan azt tanították neki az akadémián.

És akkor ott van még a Puskás Ferenc nevét viselő intézmény is. Ezt a bázist – pénzt nem sajnálva – a legkorszerűbb technikai eszközökkel szerelték fel stb., stb., ehhez képest eddig egyetlenegy „kész” (NB I-es) játékos sem került elő onnan. Olyannyira nem, hogy a felcsúti merítést célul tűző Videoton most éppen – írja a Nemzeti Sport – a 38 éves, a profi futballal felfelhagyó Henrik Larsson leigazolását tervezi.

Lassan talán át kellene gondolni a rendszer működését, a hozzá kapcsolódó, évről évre a jövőbe vetett hitre épülő kommunikációt. Ha nem megy, nem kell erőltetni. Megoldás lehetne még szakemberekkel dolgoztatni.