Nem azért, de anyámék egyetlen ezredmásodpercre bizonytalanodtak csak el, s kisvártatva már az ölükbe mentett kávés szettel, cukor- és hamutartóval ültek a kanapén, hogy akkor most mi is történt itt, mit lehet ilyenkor tenni.

Elsősorban kénytelenek voltak venni egy új dohányzóasztalt.

Aztán végig kellett nézniük az új gombfocipálya vonalazás utáni ünnepélyes avatását, ha már voltam olyan ügyes, hogy a kávézgatás közben megejtett „Jóska, mi legyen ezzel az asztallal, kijár a lába” felvetésre mesés ütemben érkeztem: „Hadd vigyem!”, kiáltottam, s már vittem is.

Az egész, persze, az 1982-es világbajnokság meg az ...és Mészöly Kálmán, a kapitány! című film miatt volt, s most ne tessenek felháborodni, hogy abban Szikla menynyit bazmegozik, mert nem is bazmegozik annyit, ez tévhit, egyszerűen így akarjuk hinni, legföljebb kilencszer mondja, bazmeg, de ez most tényleg mindegy, a lényeg, hogy az ember nyolcévesen meg van őrülve. Hisz, sír, fohászkodik, és azt mondja a bátyjának, bátyám, találj már ki valami barót az új, hehe, anyáéktól csórt dohányzógombfociasztalra, vb lenne, a csapatok készen állnak, de kéne még valami, tudod, valami plusz, mire a bátyó filccel pompás, a nézők által halálra vert, a felezővonalon elhunyt bírót rajzolt a pályára. Kezdhettük is.

Alighanem sejtik már, hogy a vb-ről akartam írni; ma kezdődik Dél-Afrikában, és egy hónapig stb.

A földkerekség ünnepe, útjára indul a pettyes.

Írtam is volna ilyesmiket, aztán rájöttem, a spontán divatszurkolók és/vagy celebek már mindent elmondtak, stúdiókban latolgatják, lesz-e hatszoros aranyérmes Brazília vagy ötszörös Olaszország, miközben nyilván jól megnézik majd az Új-Zéland–Szlovákia meccset is. Különben meg jól van ez így; ilyentájt mindenkiből előbukkan a nyolcéves gyerekbe ojtott Kiszel Tünde, esetleg – azért ezt is megengedhetjük – a futballszurkoló; újraolvassa Pelét és Puskást, ’38, ’54, ’86, vágja a Jabulani jelentését zuluul (ünnepelni), hümmög, hogy Mandela azon a szigeten raboskodott, amelyik neve egy holland sztáréval egyezik (Robben), s nézi a sportszergyártó reklámfilmjét, benne a gyepen hibázó, így öregkorára pályát vonalazó és lakókocsiban babot kavargató Rooney-t, illetve, snitt, a gyepen pazarul mentő, így lovaggá ütött Rooney-t, minek nyomán végképp azt kérdezi magától: miről is beszélhetnék most, mit is mondhatnék még, amitől világbajnokságabb lenne a világbajnokság.

Ha csak annyit nem, hogy anyámék új dohányzóasztalát is rugdostam kicsit időnként, hátha.