A hosszabbítás után, „hirtelen halállal” 4:3-ra végződő meccs képe megfelelt a nagydöntő egészének: a Keleti főcsoport penn syl vaniai bajnoka – amúgy a rájátszás meglepetéscsapata – mindig csak egyenlíteni tudott, amíg bírt. Az NHL-szezon nyolc hónapja kurtán-furcsán ért véget: Patrick Kane mindent eldöntő találatáról egy darabig csak az ujjongó fehér mezes chicagóiak tudták, hogy a narancssárgák kapujában landolt, még a bírói jelzés is elmaradt. „Istenem, olyan ez, mint abban a reklámban: nem találok szavakat” – talált a meccs végén mégiscsak szavakat JonathanToews, a Blackhawks kanadai kapitánya (Vancouver olimpiai bajnoka és legjobb csatára), akit egyben a rájátszás legértékesebb játékosának választottak.

Győzelmével a Chicago majd fél évszázad után lett az NHL legjobbja: a serleg 1961 óta nem járhatta meg az USA harmadik legnagyobb városát. Az utolsó, szinte kőkorszaki kupagyőzelem idején még pár hónap volt hátra a széles körben a metropolishoz kötött Barack Obama megszületéséig, azóta pedig öt nagydöntőt is elveszített a Blackhawks; a legutóbbit 1992-ben. Az elővárosaival együtt tízmilliós metropolist –amelynek neve egyébként vadhagymát jelent egy indián nyelven – négy éve az USA éllovasának választották sportéletét tekintve. Ugyanakkor nemrég elbukta a 2016-os nyári olimpia rendezési jogáért vívott „csatát”, és a többi nagy itteni csapatsportban sem épp tegnap nyertek legutóbb bajnokságot a klubjai. Öt éve a White Sox végzett az élen a baseball Világsorozatában, míg az amerikaifutballban érdekelt Bears 25 éve adós a Super Bowllal, Jordan egykori csapata, a Bulls pedig 1998 óta az NBA-bajnoksággal. Viszont a Blackhawks kollektív fehér házi meghívása ellen most aligha érdemes nagy tétben fogadni.