Eredetileg mindkét csapat, a Juventus és a Liverpool is 25-25 ezer belépőt kapott, ám a Belgiumban élő olaszok – ismerőseik révén – jóval több jegyhez jutottak. A biztonsági ellenőrzések a minimális követelményeknek sem feleltek meg, ráadásul a két, egymást órákon át heccelő szurkolótábort csupán egy keskeny mezsgye és néhány rendőr választotta el.

Körülbelül egy órával a mérkőzés hivatalos kezdési időpontja előtt a felheccelt liverpooli tábor áttörte a vékony drótkerítést, és rátámadt a Juventusdrukkerekre. Azok fejvesztett menekülésbe kezdtek, de nem volt hová. A nagy nyomástól a tribün betonfala ledőlt, a közelében állók a mélybe zuhantak. Harminckét olasz, négy belga, két francia és egy északír szurkoló vesztette életét; a legfiatalabb áldozat a 11 éves Andrea

Casula volt. Óriási pánik tört ki, az olasz drukkerek elözönlötték a pályát: a józan ész azt diktálta, hogy a mérkőzést halasszák el. Günter Schneider, az UEFA hivatalos ellenőre azonban arra utasította a svájci játékvezetőt, André Dainát, hogy vezesse pályára a csapatokat, miközben a mentősök mintegy hatszáz sebesültet próbáltak ellátni. Az érthetően a történtek hatása alá került játékosok – olyan sztárok, mint Paolo Rossi,Michel Platini, Zbignew Boniek, Marco Tardelli vagy Kenny Dalglish, Ian Rush, Alan Hansen – a nyomasztó légkörben csak kóvályogtak a pályán. A mérkőzést egy vitatható büntetőből szerzett Platini-góllal a Juventus nyerte, ám ez senkit nem érdekelt különösebben.

Az UEFA hivatalos vizsgálata utóbb megállapította, hogy a történtekért az angol szurkolók a felelősek, a Heysel stadion üzemeltetőivel és a belga rendőrökkel szemben vizsgálat nem indult. Tizennégy Liverpoolszurkolót három-három évre elítéltek Belgiumban, ám egy részük nem ülte le az egész büntetést. Az európai szövetség meghatározatlan időre kitiltotta az angol csapatokat a nemzetközi kupaküzdelmekből: a száműzetés végül öt évig tartott.

A Heyselben többé nem rendeztek labdarúgó-mérkőzést; 1995-ben lebontották a létesítményt.