Czink Melinda már az első körben búcsúzott, a másodikban aztán követte őt Szávay Ágnes, miután 6:1, 6:2-re kikapott a pályafutása csúcsától (harmadik hely a világranglistán) messze járó, mind össze 19. helyen kiemelt Nadja Petrovától. Most éppen a befáslizott jobb combra fogható a kudarc, amely a rangsorban is érezteti majd a hatását, miután Szávay tavaly a negyedik fordulóig jutott. A mindössze 81 perces mérkőzésen az orosznak hat adogatáselnyerési esélye volt, és ötször élt is a lehetőséggel.

Nem lehet büszke produkciójára az amerikai Dent sem, aki 111 perc alatt kapott ki Robin Söderlingtől. Jó, jó, a svéd tavaly döntőt játszott Párizsban, ám azért annyira nem félelmetes teniszező, hogy mindössze két nyert játékra fussa ellene. A szívós Tipszarevics kiesésével széles út nyílt Roger Federer előtt, ám a címvédő a huszonhat éves, balkezes, a Roland Garroson a második fordulón még soha túl nem jutó Alejandro Falla ellen felejthető produkciót nyújtott. Mentségére felhozható, hogy zavarta a kavargó szél, ráadásul a Roland Garros zajos gyermeknapján – mindig az első szerda az – amúgy sem élvezet játszani, ám a címvédőnek a rangsorhetvenediket illene izgalmak nélkül vernie. Különösen az első játszmában mutatott produkciója volt csapnivaló: miközben a kolumbiai egymás után három szervagémjét hozta nullára, addig a svájci rendre megküzdött a sajátjaival. Így ment ez egészen 5:5-ig, amikor Falla az ötödik brékesélyével élni tudott, és a szettnyerés küszöbére érkezett. Akkor döbbenhetett rá, hogy a világelsővel játszik a centerpályán: elbukta az adogatójátékát, majd a rövidítésben a játszmát is. A folytatásban Federer elnyerte ellenfele adogatójátékát, ezzel végre lendületbe jött: az sem vetette vissza, hogy a versenyigazgató kénytelen volt elrendelni az idei torna első esőszünetét. Nehezen indult, könnyed lett a vége (7:6, 6:2, 6:4), a tanulságokat pedig nyilvánvalóan levonja a világelső.