De Bulgária menthetetlenül sír. Sír a szervezőbizottság elnöke, aki maga a bolgár miniszterelnök, Bojko Boriszov. Sír Topalov enyhén agresszívmenedzsere, Silvio Danajlov, aki Anand vulkánkitörés miatti kényszerű késésére egyszerűen csak úgy reagált: „Ha mi itt tudunk lenni időben, akkor Anand ne hivatkozzon arra, hogy a frankfurti reptéren rekedt!” (Amúgy Danajlov duplán sír, mert az Európai Sakk Unió elnöki székére kandidál, s célja elérésében Topalov vb-címe jelentősen segíthette volna.) És, persze, sírnak a bolgár sakkbarátok is, akik az utolsó parti előtt nem vereségre, hanem biztos győzelemre készültek...

A zárójátszma szinte az egész párharcot modellezte. Topalov – a maga harmincöt évével – folyamatosan támadott, harcmodorát akarnok módjára szerette volna rákényszeríteni a negyvenesztendős Anandra, aki egy indiai bölcs nyugodt, derűs sugárzásával fogadta a megalapozatlan offenzívát. Ha Anand e partiban a Buddhát testesítette meg, akkor Topalovról elmondhatjuk, hogy ő meg buddhuska volt, hiszen egy sovány, alultáplált gyalogért képes volt a saját királyára nyitni ellenfele délceg nagyátlós futóját. A büntetés nem is maradt el. Az indiai sorra a legjobbakat lépte, és bár mattot azonnal nem tudott adni, Topalov csak vesztett végjátékba menekülhetett, amelyben talmi jutalomként a feladás előtt még léphetett néhányat.

Vajon mi okozta, hogy a döntő játszmában Topalov – durván félreértékelve esélyeit – szinte kikényszerítette: az egyébként tökéleteset alkotó Anand legyőzze őt? Főként az, hogy ha az utolsó parti remivel végződik, akkor rapid játszmák döntenek a címről, márpedig Topalov három éve, az orosz Vlagyimir Kramnyik ellen, már vesztett vb-fi nálét rapid rájátszásban, ráadásul Anand vitán felül a világ legjobb gyorsjátékosa. A bolgár összességében hibás játékfelfogásában a „hazai pálya hátrányának” is szerepe volt. A miniszterelnöktől a menedzseren át a buszkalauzig mindenki határtalanul bízott honfi társában, így presszionálva arra: bátran játsszon nyerésre, lépései kiválasztásánál az állás törvényszerűségeivel szemben a győzelmi vágy domináljon. Nem utolsósorban befolyásolta a végjátékot, hogy az utolsó partiig eldőlő négy meccset egyaránt világos nyerte, s zárásképpen Topalov játszhatott világossal... A saját zárt, erős világában élő indiai zsenit viszont semmi sem tudta kizökkenteni. Hamég nemmondtam volna: Bulgáriában a pénzügyminiszter is sír, miután a közkasszából kétmillió euróra egészítette ki a szponzori támogatást, merthogy ennyi volt a meccs díjalapja. Meglepő módon egyedül talán a búsképű sakk-Don Quijote, Topalov örül, mert vesztesként is 800 ezer euró ütötte a markát. Nettóban.