Rátgéber: Más normák

– Tudatos választás a Fener?

– Azt már korábban eldöntöttem: Európa Kulturális Fővárosában szeretnék dolgozni. Miután Pécsről nem kaptam ajánlatot, az isztambuli felkérésre nem mondhattam nemet.

– Jókedvű: az utóbbi hetekben ez nem mindig volt így...

– Legföljebb annyira vagyok az, amennyire biztosan tudom: van feladatom. A nyáron vezetem a bajai tábort, aztán átveszem a Fener irányítását: a cél az Euroliga négyes döntője.

– A Péccsel és a Szpartak Moszkvával sikerült; utóbbival meg is nyerte...

– Amit első leckeként megtanultam: ha a futballegyüttes bajnok, mindegy, hogy a többi Fener-szakosztály mit ér el... Ezzel együtt a célokhoz új csarnokot is rendelnek.

– Milyen szívvel gondol az önt januárban kinevező, majd visszatáncoló pécsi elöljárókra?

– Mások az erkölcsi normáink. Ahogy az élet rövid, hogy rossz borokat igyunk, hosszú, hogy kiderüljön: ki, mit tud.

– Milyen a viszonya utódjával és „majdnem” elődjével?

– Ákossal nincs tisztáznivalónk. De bármikor telefonál, örömmel beszélgetek vele.

Fűzy: Első a család

– Fűzy úr, miként döntött?

– Elfogadom a Győr ajánlatát; Tapodi Péter edző – aki a barátom is – segítője leszek.

– Mi döntött?

– Két tényező. Az egyik: a családom – a feleségem és három lányom – anyagi biztonsága most mindennél fontosabb. A másik: amíg az évad során a vezetőknek akadt velem szemben kevésbé elkötelezett időszakuk, addig most részemről áll fenn ugyanez. Sokat tépelődtem, de ezt kellett lépnem.

– Leváltották, visszavették; súlyos pénzekkel tartoznak...

– Maradjunk annyiban: Győrben stabilnak tetszik a háttér, és az irányelvek is jók.

– Úgy kérdezem, mint aki 1988-tól dolgozik a pécsi kosárlabdáért: nem sok egyszerre elveszteni egy-egy Rátgébert és Fűzyt?

– Segítőm, Zseljko Dokics szintén jó szakember. Amúgy Rátgéber után is volt és utánam is lesz élet.

– És akkor most elmegy viszszalépni.

– Alaposan megfontoltam mindent, amikor a váltás mellett döntöttem.