Nem lennék ma rendőr Belgrádban. Máskor se nagyon, de ma végképp nem. Nem lennék továbbá mentőápoló, ahogy ügyeletes orvos sem. Ma rendezik ugyanis a Partizan–Crvena Zvezda mérkőzést, amely előtt, alatt és után minden garantált, csak éppen a rend nem. Az évi két, nemritkán utcai harcokba torkolló stadionbeli hirig mára is borítékolható a szerb fővárosban, a CZ Hősök, illetve a Partizan Sírásók elnevezésű szurkolótáborának egymással szembeni gyűlölete ugyanis aligha fokozható.

Az egyaránt 1945-ben alapított két egylet közül a Partizan deklaráltan a jugoszláv néphadsereg csapata volt, míg a „vörös csillagosokat” szerb antifasiszta fiatalok hozták létre abból a célból, hogy legyen hol edzeni a testüket. Napokkal később megalakult a futballszekció, amely 1946-ban rögvest megnyerte a szerb bajnokságot.

A Zvezda „össztermése” 25 aranyérem, amelyet a klub három országban nyerte, noha a székhelye mindvégig Belgrád maradt. Tizenkilencszer Jugoszláviában végzett az élen, ötször Szerbia és Montenegró bajnokságát nyerte meg, 2007-ben pedig a legjobb szerbiai csapat lett. A Partizan 19 elsőségnél tart; a két csapat együttesen szerzett 44 bajnoki címe hangsúlyosan szemlélteti a többiekkel szembeni dominanciát.

Az évek múlásával egyre kérlelhetetlenebb – utóbb a kosárés kézilabdára is kiterjedő – vetélkedés 1947. január 5-én kezdődött: a két gárda első összecsapását a Zvezda nyerte 4-3-ra, ráadásul az ellenfél pályáján. A piros-fehérek fölénye az azóta eltelt időben csak erősödött, majdnem kétszer annyiszor verték örök riválisukat, mint ahányszor kikaptak attól.

Nemzetközileg is a határokon túl Red Star néven ismert CZ az eredményesebb: kétszer is elődöntős volt a Bajnokcsapatok Európa Kupájában, 1991-ben pedig megnyerte azt. Az a Zvezda volt a klub történetének legerősebb gárdája, játékával a legkényesebb igényeket is kielégítette. Ami nem is csoda, hiszen soraiban olyan sztárok szerepeltek, mint Szavicsevics, Prosinecki, Mihajlovics vagy Belodedic.

Ami a két tábor elnevezését illeti, a Hősöket aligha kell magyarázni, ám a másik eredetével kapcsolatban jelentős a bizonytalanság. Az egyik verzió szerint a Zvezda-drukkerek a csapat fekete-fehér csíkos mezéről nevezték el Sírásóknak a Partizan-híveket, egy másik variáció a JNA-stadion melletti utcáról eredezteti, lévén annak elnevezése Temető.

Mindössze kilenc bátor embert jegyez a sporttörténet, aki mindkét csapatban megfordult; egyikük a magyar származású Pálfi Béla. A kilencből nyolc jugoszláv állampolgár volt, a kilencedik a brazil Cléo, aki egy idényt lehúzott a Zvezdában, jelenleg pedig a Partizan futballistája, és aki vagy nem tájékozódott kellőképpen a helyi viszonyokról, vagy szereti a kihívásokat...

A Marakanának becézett Crvena Zvezda stadionban eredetileg 110 ezer ember számára volt hely, ám az UEFA szigorítása után a kapacitás viszszaesett 55 ezerre. A Partizán otthona 55 ezerről soványodott 32 ezerre: a mai derbit történetesen ott játsszák. Az amúgy is hagyományosan puskaporos légkört tovább izzítja az a tény, hogy három fordulóval a bajnokság vége előtt a Partizan előnye egyetlen pont – a Crvena Zvezda előtt. Az ősszel a fekete-fehérek vendégként tudtak nyerni a Marakanában: abba, hogy – totónyelven szólva – ismét „kettes” lesz a vége, belegondolni is rossz...

Közelharc egy Partizan–Crvena Zvezda találkozó közben