A magyar labdarúgás rejtélye: mégis szeretik...
Az ezerfős, reprezentatív vizsgálat talán legfőbb üzenete, hogy a futball akár két és fél millió embert is elérhet(ne) Magyarországon. Persze jelenleg hozzávetőleg „csak" 400 000 rajongó nézi rendszeresen a televízióban vagy a helyszíneken a meccseket, de megfelelő menedzsmenttel és komoly infrastruktúrafejlesztéssel a szám már első körben másfél millióra növekedhetne.
Molnár Péter szociológus, a kutatás vezetője érdeklődésünkre elmondta: noha egy évtized alatt jelentősen esett az érdeklődők és a potenciálisan elérhető fogyasztók száma, még mindig rendkívüli piaci lehetőségek rejtőznek a sportágban. A tételt nem cáfolta Dr. Berkes Péter sem, sőt... A marketingszakember rámutatott, hogy a hirdetők számára elsősorban fontos 18–49 éves korosztályban relevánsnak mondható tömeg érdeklődik a játék iránt. Berkes ugyanakkor jelezte: a nemzetközi trendekhez viszonyítva alacsony a nők aránya a szurkolók között, így az együttesek számára az egyik legfontosabb feladat a hölgyek meghódítása. Molnár hasonlóan vélekedett, és leszögezte: a Debrecen követendő példa lehet a riválisoknak.
A hajdúsági együttes újkori sikereinek hatására drukkertábora tovább növekedett, az új belépők között erős a feminin vonal. Berkes kiemelte a 18–29 éves korosztály „futballérzékenységét” is: „A kvázi sikertelenség ellenére tisztelet parancsoló adatot látunk, amelyet semmilyen körülmények között nem lehet jelentéktelennek nevezni.”
A klubok támogatottságát elemző adatok is komoly meglepetésekkel szolgálnak. Az FTC-nek, az ország legnépszerűbb garnitúrájának szurkolótáborát mintegy másfél milliósra szokták becsülni, ehhez képest a vizsgálat szerint a zöld-fehér rajongók létszáma alig haladja meg a hatszázezret. A Debrecen – nyilvánvalóan BL-szereplésének köszönhetően – csaknem félmiliós tömeget tudhat maga mögött.
A ferencvárosi klubvezetőket ugyanakkor nemcsak a rajongók összlétszáma aggaszthatja, hanem a klub viszonylagos elutasítottsága is. A 18–29 évesek között a Debrecen és az Újpest is több követőt mutathat fel, mint az FTC. Molnár Péter szerint a magyarázat nem túl komplex: „Az utóbbi évtized botrányai nyomán a Ferencváros imázsa egyáltalán nem vonzó a fi atalok számára, így más klubot választanak rajongásuk tárgyául.”
Ugyanakkor az adathalmaz igen kedvezőtlen eredményeket mutat néhány klub szempontjából. Ilyen például a Vasas: az együttes rajongóinak közel a fele hatvan év fölötti, további huszonhat százalék 50 és 59 év közötti. Berkes Péter azonban cáfolta felvetésünket: a szakember szerint az időseket sem szabad alacsony státusú, homogén tömegként értelmezni, ezért az angyalföldi klub előtt is komoly lehetőségek állnak. Számos márkának ugyanis éppen ez a korosztály a célcsoportja, azaz amilyen hátrányosnak tetszik első blikkre a Vasas-tábor összetétele, annyi előnyt is jelenthet a hirdetőknél. Pláne ha a tudatos marketingpolitika nyomán beáramló pénzt a fiatalok megnyerésére fordítja az egyesület.
Mindenesetre Molnár és Berkes maximálisan egyetért abban, hogy a honi bajnokság komoly piaci potenciálokat mutathat fel, amelyeket tudatos menedzsmenttel ki lehet használni. Persze mindennek előfeltétele az annyiszor hangoztatott infrastruktúra-fejlesztés, valamint a „hangulatváltás”, a biztonság megteremtése, nem is szólva a színvonal emeléséről...
Aki pedig továbbra is kételkedik abban, hogy az európai középmezőnyhöz sem tartozó magyar bajnokság is vonzza az embereket, annak elég egy pillantást vetnie a nézettségi adatokra. A Sport TV-től származó információink szerint a hazai bajnokság abszolút uralkodó a mezőnyben, azaz mind a spanyol, mind az olasz sorozatot kevesebben követik figyelemmel. Az FTC–Újpest meccsel pedig még a Barcelona–Real Madrid derbi sem versenyezhet. A magazinműsorok tekintetében szintén verhetetlenek a magyar futballal foglalkozó adások, az összefoglalók esetében pedig már-már döntő fölénnyel veri a honi bajnokikról szóló összeállítás az olasz vetélytársat.