Futball, háború: a Celtic–Rangers hitvita, labdarúgás fedőnéven
Ötvennyolcezer néző előtt győzött 2-1-re kedd este a Celtic a Rangers ellen. Ekkora nézettséggel még véletlenül sem kell szégyenkezni, dacára annak, hogy ugyanennek a két csapatnak a mérkőzését 1939 januárjában 118 567 szurkoló látta. Egyébként is, a kedd esti derbi legfontosabb híre még véletlenül sem az 58 ezres nézőszám, de még csak nem is a végeredmény, sokkal inkább az, hogy botrány nélkül ért véget.
A skót labdarúgás történetének két, messze legfontosabb csapata az egyaránt glasgow-i Celtic és Rangers, ám ahogy mondani szokás, a két klub vetélkedése túlnő a labdarúgás keretein, sokkal több egyszerű futballrivalizálásnál. Két világnézet, két vallás harca, alkalmanként háborúja az immár 122 éve tartó vetélkedés. Az angolellenesség, illetve -barátság csatája, de fogalmazhatnánk úgy is, hogy katolicizmus „kontra” protestantizmus. Az 1887-ben alapított Celtic a katolikus közösség csapata, a tizennégy évvel korábban létrehozott Rangers a protestánsok alakulata.
Az aktuális futballmeccsek kilencvenvalahány percig tartanak, előtte és utána hagyományosan a szurkolók mérkőznek meg. A Celtic drukkerei – nem is titkolt cukkolásból – az ír trikolórt lengetik a találkozók alatt, és az ír köztársaságot éltető dalokat énekelnek. A Rangers szimpatizánsai a Union Jacket, azaz a brit zászlót lobogtatják, természetesen a skót mellett. A válogatottan ocsmány, a másik tábort hergelő rigmusok sem maradnak el, ezért aztán nem is csodálható, ha a legnagyobb sportbotrányok sorában Rangers–Celtic összecsapások is fellelhetők. Ilyen volt például az 1909-ben a legendás Hampden Parkban lejátszott skót kupadöntő. (A Hampden sokáig Európa legnagyobb stadionja volt, a nézőcsúcsot az 1937-ben játszott skót–angol válogatott mérkőzés tartja 149 415 nézővel.)
Az első Celtic–Rangers derbi 2-2-vel zárult, a második 1-1-re állt, amikor a kerítést bedöntve a pályára özönlött mintegy hatezer néző, éskét és fél órás kegyetlen verekedésbe kezdett, majd a felek a karhatalom erőteljes fellépésének köszönhetően, sebesültjeiket hátrahagyva távoztak a harctérről.
Ötvennyolc rendőr és hatvan civil szorult ápolásra, a skót szövetség pedig úgy döntött, hogy abban az évben nem hirdet kupagyőztest. 1980. május 10-én a skót bajnoki döntőben a Celtic Parkban a hazai csapat 1-0-ra győzött a Rangers ellen. A Celtic-drukkerek örömükben beugráltak a játéktérre ünnepelni, kicsit később ugyanezt tették a rivális nem is enyhén részeg szurkolói. A rendőrség csak nagy erők bevetésével tudta megfékezni az össznépi bunyót, amelynek következményeként a szövetség betiltotta az alkoholfogyasztást a skót stadionokban, és csak 1994-ben engedélyezte újra.
A felsoroltakhoz képest szinte szóra sem érdemes az 1999-es eset, amikor a Rangers a Celtic Parkban nyert 3-0-ra, s lett ezzel bajnok: egy részeg hazai szurkoló a lefújás után petárdával fejbe lőtte Hugh Dallas játékvezetőt, majd néhány, ugyancsak nem józan Celticdrukker a játéktéren megkergette a bírót és az ellenfél játékosait.
Ami a rivalizálás sportbéli részét illeti, a két egyesület eredményességben messze kiemelkedik a többi közül. Ketten együtt 95 bajnoki elsőséget szereztek – ebből a címét az idén megvédő Rangers 53-mal büszkélkedhet –, a 67 kupagyőzelemből 34 a Celticé. Tizenkét éve vette fel a Premier League nevet a skót bajnokság, ez alatt az idő alatt csak ez a két csapat nyert aranyérmet (kivételesen testvériesen megosztozva az elsőségeken), mi több, az első két helyet is kisajátította, egyedül a Hearts „fért oda” egyszer a másodikra. Nemzetközileg a Celtic lehet a büszkébb, ugyanis 1967-ben Bajnokcsapatok Európa Kupáját nyert, három évvel később pedig döntős volt, a Rangersnek meg kell elégednie egy KEK-elsőséggel.
A párharc 122 éves történetében mindössze tizennyolc olyan játékos akadt, aki mindkét gárdában megfordult. Közülük is „kilóg” Tom Dunbar és Kenny Miller: előbbi a Celtic–Rangers–Celtic utat járta be 1888 és 1898 között, utóbbi fordítva kóborolt a két csapat között az elmúlt évtizedben. Néhány éve még elképzelhetetlen lett volna, hogy a Celtic-ben protestáns, a Rangersben katolikus vallású labdarúgók szerepeljenek, ám ma már természetes a „keveredés”. A két szurkolótábor összeborulására azonban egy kicsit még várni kell...
