Amennyiben valaki nem hallott volna róla, esetleg csak elfelejtette, hogy milyen engesztelhetetlen gyűlölet feszül az AS Roma és az ugyancsak fővárosi Lazio szurkolótábora között, azt meggyőzhette az Olimpiai Stadion vasárnap esti mérkőzése. A bajnoki címért küzdő (milánói) Internazionale szerfölött könnyed játékkal verte 2-0-ra a Laziót, és vette át a vezetést – a Romától. Az Északi kanyar (itt táborozik a Lazio kemény magja) végig az Inter játékosait éltette, és úgy ünnepelte a vendégek győzelmét, mintha évtizednyi szünet után ismét bajnok lett volna a saját csapata.

A két rivális római egylet szinte mindenben ellentéte egymásnak. Az 1900-ban alapított, jobboldali beállítottságú szurkolókat tömörítő Lazio a gazdagok csapata, míg a 27 évvel később létrehozott Roma „lakótelepi” szimpatizánsai jelentős részben baloldali eszméket vallanak. A gyűlölködés nem mai keletű: már az 1929 decemberében lejátszott, 1-0-ás Roma-győzelemmel véget ért első találkozó is összecsapás volt a javából, azóta csak izmosodtak az ellentétek. A Lazio-drukkerek nehezen emésztik meg, hogy a rivális a sikeresebb: eggyel többször (háromszor) nyert bajnokságot, kupagyőzelmek tekintetében pedig 9:5-re „vezet”.

A római derbinek sosincs esélyese: bármelyik együttesnek is szalad a szekere, a másik legalábbis egyenrangú fél; ha az egész idényben nem is, az évi két bajnokin bizonyosan. Talán nem véletlenül döntetlenből született eddig a legtöbb (54); a Roma 44, a Lazio 33 bajnokit nyert az elmúlt bő nyolcvan évben. A konkurencia kaján örömére mindkét gárda megmerült a B ligában is; a Roma mindössze egy idényre, a Lazio ellenben tizenegy szezont húzott le a másodosztályban.

Mindkét csapatban megfordultak világhírű futballisták; a Romában egy kicsivel többen. Kilenc világbajnok szerepelt-szerepel a bordó-sárgáknál: a ma is aktívak közül De Rossi, Totti és Perrotta tagja volt a 2006-ban diadalmaskodó azzurri gárdának. A Lazio a harmincas években soraiban tudhatta a legendás Silvio Piolát (142 góllal klubrekorder), továbbá számos olyan sztárt, akinek neve a maiaknak is sokat mond: az égszínkékeknél lett ismert futballista Alessandro Nesta, Christian Vieri, Giorgio Chinaglia, Dino Baggio és Demetrio Albertini, továbbá az argentin Crespo és Veron, a cseh Nedved, a dán Michael Laudrup, a horvát Boksic, a szerb Mihajlovics és Sztankovics. (Játéktudásban elmarad a felsoroltak mögött a bevallottan fasiszta érzelmű Paolo di Canio, aki pályafutása 527 tétmérkőzéséből „csupán” 104-et húzott le a sasok mezében, mégis ő volt az első számú kedvenc: talán, mert gólszerzéskor náci köszöntéssel üdvözölte az ő kedves publikumát...)

A maguknak nevet szerző játékosokat aztán rendre elvitték gazdagabb klubok, ám a Kibékíthetetlen nevet viselő Lazio-ultrák nem felejtettek: az ellenfél soraiban viszszatérők számára valóságos pokol volt az aktuális 90 perc. Christian Panucci, aki pályafutása során alig 520 tétmérkőzésen szerepelt, és (egyebek mellett) játszott a Milanban, az Interben, a Chelsea-ben, a Real Madridban és végül 229 mérkőzést a Romában, így nyilatkozott a Lazio elleni rangadókról: „Megfordultam néhány derbin Milánóban, Londonban és Madridban, de a hangulat sehol sem volt olyan fergeteges és magával ragadó, mint a római derbin.”

Az is borítékolható, hogy jövő vasárnap óriási dzsembori lesz az olasz fővárosban. Vagy a Roma szurkolói ünneplik saját bajnoki címüket, vagy a Lazio szimpatizánsai az Interét...

Tájkép csata után. A római stadion kiégett büféje