Számos olyan futballrangadót játszanak évről évre a világban, amelyen a pályára lépő együttesek drukkerei ellenségnek tekintik egymást. Ritka azonban az olyan derbi, mint az Ajax–Feyenoord találkozó, amelynek részvevőit engesztelhetetlen gyűlölet fűti.

Hollandia csúcsmeccsén Amszterdam és Rotterdam zászlóshajói feszülnek egymásnak. A színes metropolis, szexturisták kedvenc úti célja, az ország kulturális és történelmi központja, a művész attitűd feszül neki a munkásvárosnak, a hatalmas kikötőt működtető gyárbázisnak. A baloldali, liberális szellem, a zsidó hagyomány találkozik a bevándorlásellenes, olykor antiszemita kiszólásokkal terhelt, szélsőjobboldali világnézettel.

Nem csak szavakban élnek az értékek: Ryan Babel, a jelenleg a Liverpoolban játszó futballista az amszterdami aréna közelében fekvő, zömében bevándorlók lakta negyedből küzdötte magát a sztárságig. Ugyancsak emblematikus Ajax-játékos Edgar Davids, akinek életpályája talán a börtönbe vezetett volna, ám a suriname-i származású labdarúgó a futball segítségével a csúcsra küzdötte magát a porból. Azóta már futballpályát is építettetett arra a telepre, ahonnan elindult. Az Ajaxot körülvevő toleráns és befogadó szellem nem választható el attól, hogy az együttes egy kisebbség identitását őrzi: a klub zsidó tradíciói a garnitúra önértelmezésének részét képezik. A drukkerek egy csoportja rendszeresen Dávid-csillagos lobogót lenget, de az izraeli zászló sem csak alkalmi vendég a szektorokban.

Ugyanakkor a rotterdami kikötő környékén élő dokkmunkások házaiból nézve arrogánsnak és túlságosan lazának tetszenek a „művészek”; nem szabadnak, sokkal inkább szabadosnak. A város Hollandia ipari központja, ahol fizikai dolgozók tömegei élnek, és a melósok megvetik a munkakerülőket. A szélsőjobboldali politikai erők komoly támogatottságot élveznek a településen, erős a bevándorlóellenesség, nem ritka az antiszemita indulat sem. Ahogy a Times riportere írja a „világok” közötti különbséget illusztrálva: „Amíg Amszterdam álmodik, Rotterdam dolgozik.”

A két klub drukkerei közötti gyűlölet nem ismer határokat. Rangadójuk, a De Klassieker (A klasszikus) szörnyű esetekkel terhelt történelmet mondhat magáénak. Az egyesületek közös históriájának mélypontja 1997-re datálódik. Akkor zajlott ugyanis a „beverwijki csata” néven elhíresült összecsapás; a huligánok előre eltervezett háborújában egy amszterdami szurkoló életét vesztette. A „drukkerek” mobiltelefonon tartották a kapcsolatot egymással, az utolsó pillanatban jelölték ki a helyszínt, ahol baseballütőkkel és késekkel estek egymásnak.

A tragédia sem hozott azonban megnyugvást: a rotterdami rajongók az utóbbi években is gyakran üdvözölték „Hamasz, Hamasz, a zsidókat a gázkamrába!” rigmussal az ellentábort, amely a „Szuperzsidók vagyunk!” felkiáltással reagál a felvetésre. Mindenesetre a holland döntéshozók belátták: nincs hatóság, amely garantálni tudja a biztonságot a két klub találkozóin. Ennek nyomán a két város polgármestere, valamint a sportági szövetség egyezményt szignált, amelynek értelmében fél évtizedig nem látogathatják vendégszurkolók a Klassiekert.

Amszterdam és Rotterdam kevesebb mint száz kilométerre fekszik egymástól, a gyűlölet futballkatonáit azonban világok választják el egymástól. Mindörökre.

A „beverwijki csata” néven elhíresült összecsapás áldozatának síremléke