A zöld-fehérek történetük során tizenegyszer nyertek magyar bajnokságot, egyszer-egyszer KEK-et és EHF Kupát, kétszer szerepeltek a BEK, illetve a Bajnokok Ligája döntőjében, s bár még az NB I legutóbbi szezonjában is ezüstérmesek lettek, az együttest jó ideje nem lehetett a 90-es évek nagycsapatához mérni. Noha tavaly decemberben komoly változások történtek a szakosztály vezetésében, s jelentősen bővült a támogatói kör, a garnitúra jelenleg csupán az 5–8. helyért zajló rájátszásban érdekelt. A „környezetváltozás” nyomán azonban megszülettek a jövőre vonatkozó, merész tervek, s most nagyon úgy fest: újra lehet számottevő csapata a fővárosnak.

A korábbi válogatott irányító, Kökény Beatrix, a szakosztály ügyvezetője amondó, bajnoki címről még korai lenne álmodozni. Az ősszel kezdődő évadban a bajnoki dobogó a cél, esetleg a BL-indulás lehetőségének kivívása (ehhez legalább a második helyet kellene megszerezni), de egy esztendővel később akár az újabban egyeduralkodó Győrt is letaszíthatják a trónról.

– Szerencsésen alakultak a dolgaink, mert olyan támogatói és szponzori csoport állt mögénk, amely elkötelezett az FTC iránt. Kapcsolataikon keresztül pedig újabb érdeklődők kerülnek képbe, így jó az esély arra, hogy végleg lezárjuk a napi gondokkal, örökös kínlódással terhelt időszakot.

A népligeti együttesben – nicsak, egy kis politika... –, nyilván nem függetlenül Orbán Viktornak „a sportot stratégiai ágazattá fogjuk tenni” kezdetű kijelentésétől, immár fantáziát lát három, a klubbal így vagy úgy kapcsolatban álló kerületi önkormányzat, a józsefvárosi, a ferencvárosi és a kőbányai is. Az első pénzzel és infrastruktúrával, a második kizárólag anyagiakkal, a harmadik egyelőre a tervek szintjén gardírozza a csapatot, s a kerületek összességében máris a büdzsé 15-20 százalékát állják.

– A költségvetésünk hozzávetőleg a múlt évi másfélszeresére duzzadt, és már minden okunk megvan a bizakodásra, hiszen az edzők és a játékosok végre arra összpontosíthatnak, ami a feladatuk: a szakmára – magyarázza Kökény.

Hozzáteszi azt is, hogy reményei szerint nem magányos „fecskék” lesznek, s a budapesti vezetők közül mind több ismeri föl, hogy a sportra – a lózungáradaton túl – érdemes, mi több, kötelesség áldozni. Ha így lesz (így lesz?), akkor nem kizárt: a pesti drukkernek nem kell Székesfehérvárra utaznia hokit nézni, Zalaegerszegre vagy Pécsre pendliznie kosárrangadóért, és a Veszprémbe vagy Győrbe tartó vonat helyett is elég lesz egy BKV-buszra pattannia, ha komoly kézilabdameccsre kíváncsi.