Abba most ne menjünk bele, ki a – fogalmazzunk most így – hibás azért a képtelen helyzetért, hogy tudniillik a Bajnokok Ligáját idehaza sugárzó két adó egyike megannyi háztartás számára elérhetetlen, mindenesetre tény: az érdeklődők többsége szépen lemaradt a Barcelona–Internazionale elődöntőről. Más kérdés: nem veszített sokat.

A milánóiak a 60-as évek –egyebek között bajnok és BEK-győztes – Interét idézték: az atombiztos védekezésen kívül másban nem gondolkodtak, s bár lehet olyasféle okosságokat mondani, mint hogy a cél szentesíti az eszközt, továbbá Mourinho kiváló stratéga és taktikus, ez a stílus aligha vonzza a széles tömegeket, s akkor még nagyon fi noman fogalmaztunk. A futball azért volna futball, amiért például Pique góljának tapsolhattunk; a Barcelonában még a hátvéd is képes a viszszahúzóslövőcseles-befordulós trükkre, amelynek nyomán Julio Cesar kapus és Cordoba védő talán még most is csúszik a reklámtáblák felé. Ha valamikor, hát ekkor érezhettük labdarúgómérkőzésen magunkat, mivel a Barca – hiába birtokolta 75:25 arányban a labdát, s próbálkozott 12-szer az Inter egy szem kísérletféléjével szemben – ezúttal semmit nem tudott kezdeni Jose „Herrera” csapatával, s tanácstalanságánál csupán enerváltsága volt nagyobb. „Mitikus tettet hajtottunk végre. Taktikailag és védekezésben is tökéletesek voltunk” –összegzett Mourinho, akinek munkája folytán a világ alighanem legélvezetesebben és (az utóbbi két évadot nézve leghatékonyabban) futballozó együttese búcsúzott el: ez még akkor is nagy szó, haMilánóban a Barca szempontjából nem egészen érvényesült az egyenlő esélyek elve. Most, Thiago Motta kiállításával amúgy az Inter átkozhatta (volna) a játékvezetőt: noha azon el lehet vitatkozni, hogy Busquets színészkedett-e a brazil „visszanyúlós” karmozdulatára reagálva, az esetért föltétlenül sárga lap járt, s mivel a vétkest már a 10. percben is kártyával figyelmeztette De Bleeckere, a piroshoz összességében kétség sem férhetett.

„A folyamatosság hiányzott a futballunkból; mindent megtettünk, de az Inter nagyon jól védekezett” – összegzett Josep Guardiola, aki május 22-én, Madridban a Bayern München–Internazionale döntőre ülhet föl a díszpáholyba. Az első számú klubtorna trófeájáért vetélkedett már e két csapatnál attraktívabb társulat is, na de világtrend – kevés zseni híján – a „munkásoknak” kedvez. Mourinho garnitúrájából Lucio vagy Sneijder nyilván rendben van, de aktuálisan extraklasszisnak kevéssé nevezhető, s hát Louis van Gaal kétségkívül gondos munkával összerakott Bayernjének Müllere, Olica, de még Robbenje sem világszám. (Mondjuk mi, miközben az MTK–Vasason azon tűnődünk, miért kell akadémiának nevezni az elemi iskolát.)

„Rém nehéz lesz legyűrni bennüket” – mondta a holland tréner a halvány Lyon elleni továbbjutás után, s még csak nem is sejti, mennyire fején találta a szöget. Legyűrni: az Inter is pontosan erről szól.

Bajnokok Ligája

elődöntő, visszavágó

Lyon–Bayern München 0-1 0-3

Barcelona– Internazionale 1-3 1-0

Európa Liga

elődöntő, visszavágó

Fulham–Hamburg 0-0

Liverpool–Atletico Madrid 0-1

Ki így, ki úgy