A 14 éves magyar zseni: Királyfi lép g4-re

Rapport Richárdot fölkapta a szél, s bízzunk benne, hogy messzire röpíti. A 14 éves fiatal sakkozó híre Amerikából fordult vissza hozzánk, amikor a New York Times beszámolt arról, hogy jelenleg ő a világ legfiatalabb nemzetközi nagymestere. Nosza, lett nagy nyüzsgés a Szombathely melletti piciny faluban, Sé településen, amelynek felettébb városias övezetében élnek Rapporték. Richárdnak három kisebb testvére van, de csak ő foglalkozik sakkal. Most már nagyon is versenyszerűen, mert a zalaegerszegi Csuti-Hydrocomp SK nagy reményű játékosa.

Lapunk különös kegyben részesült, amikor személyesen találkoztunk. Egyrészt a fiatal sakkcsillag autogramot adott a Népszabadság olvasóinak, másrészt leültetett a tábla mögé (itt jobb híján én képviseltem a lap sportszerető közösségét). Még arra is ügyelt, hogy a fehér bábukat vezethessük, amikor megküzdünk vele.

Nos, alaposan „leszerepeltünk”. Az első partit sitty-sutty „elvesztettük”, a kilátástalan küzdelmet a 12. lépés után feladtuk. A második menet jól indult, de hamar dupla huszárhátrányba „kerültünk”. Ekkor az a mentő ötletem támadt, hogy fordítsuk meg a táblát. Rapport Richárd belement ebbe a sakkversenyeken nemigen alkalmazott terepcserébe, de így is különösebb erőlködés nélkül bemattolt. Úgyhogy a Rapport–Népszabadság meccs végeredménye (2:0) öt-hat perc alatt kialakult.

– Négyévesen ismerkedtem meg a lépésekkel – hangzik kissé mókásan a koravén gyerekekre jellemző mondat –, apa a Sopron melletti Lövőben miattam versenyzett, én is ott kezdtem. De csak nyolcévesen, mert közben mást is csináltam: gyerekeskedtem. Tízévesen már versenyeztem. Nem indult könynyen a dolog, az első versenyemen, 12 évesek között 9 évesen második lettem. A második versenyt Ausztriában már sikerült megnyernem. Viszont csak a negyediken sikerült elérnem a 2100 Élő-pontot. (Ez nagyjából annyit jelent, mintha az ember távolugrásban a negyedik nekifutásra 8 méter körüli eredményt érne el – R. L.)

Telt-múlt az idő, Rapport Richárd élte a darabos mozgású kamaszok szokványos életét, s egy idő után már nem volt fontos számára a korosztályos versenyzés (mindenkit megvert, a diákolimpián is). A gyönge ellenfelek elleni sikerek nem sokat érnek, nem is adnak érte pontot a sakkban. Olyan helyeken kellett indítani, ahol keményebb csaták várták. Egy egri verseny után már 2500 pont fölé küzdötte magát, Budapesten pedig februárban a First Saturday nagymesterversenycsoportját 2680-as teljesítménnyel nyerte. Mindhárom nagymestert megverte a versenyen.

S akkor jött az idén márciusban a szentgotthárdi Gotth’Art Kupa, ahol dűlt-borult a papírforma. Igaz, a bennfentesek számára már nem volt meglepetés a fiú sikere, hiszen a nemzetközi nagymesteri szinthez harmadszor teljesítette a „normát”. Március 2-án Rapport Richárd megdöntötte Lékó Péter csúcsát, aki 1994-ben már a 14. életévét betöltve lett nagymester. Rapport ezt 14. szülinapja előtt egy hónappal abszolválta. Amivel ötödik a nemzetközi korrangsorban, a listát az orosz Karjakin vezeti 12 év 7 hónappal. Nyolc hónap alatt teljesítette a szintet (azaz három nemzetközi versenyen ért el kiemelkedő teljesítményt). Ezután jött a New York Times-cikk.

– Beljavszkij ellen kezdtem – idézi föl diadalos szentgotthárdi napjait az ifjú sakkozó –, sokkal jobban álltam, mégis remiztem. A második ellenfelemet sötéttel győztem le, aztán megint jött egy döntetlen, pedig fehérrel játszottam. Két újabb remi után egy osztrák nagymestert feketével vertem meg, s két fordulóval a vége előtt egy pont kellett a norma teljesítéséhez. Fodor Tamást, az U20-as magyar bajnokot sikerült legyőznöm feketével. A Portisch Lajos elleni utolsó meccs eredményétől függetlenül megvolt a nagymesteri szint. Madarat lehetett volna velem fogatni, jól álltam ellene, de aztán nem mertem meglépni a nyerőt, elindultam lefelé a lejtőn. Kikaptam, de Portischsal holtversenyben második lettem Beljavszkij mögött.

A fiú irgalmatlanul tudatos. Amikor Lékóról és a Polgár lányokról faggatom, hamar legettek, Polgárékhoz még nem volt szerencséje. De mint mondja, csak és kizárólag a sakk érdekli, az életrajzi mellékesek nem hozzák lázba. – A sakkjátékért rajongok, nem a sakkozókért. Csakis az számít, hogy a versenyen mit húz az ember. Az a lényeg, hogy amit csinálok, szeressem. Másképp nincs értelme.

Óvatosan játszik, de kockáztatni is kell –hangzik a stratégiai vallomás. A sakk titka, hogy föl kell borítani az egyensúlyt, meg kell bontani a szimmetriákat. Ebben volt nagy Fischer, Szpasszkij és Kaszparov is. – Egy bizonyos szintig mindenki ugyanazt tudja –jegyzem föl az újabb tinédzser alapszabályt.

Ez a böngésző nem támogatja a flash videókat

– A 2600-2700-es szint táján kezd érdekessé válni a dolog. Húsz-harminc lépés után kezdődik az élet. Nem zavar, hogy ki ül velem szemben. Az edzőm is azt mondja, minden állást – a legrosszabbat is – lehet jól játszani. Meccs közben soha nem gondolok arra, hogy veszíthetek. A játékot élvezni kell. Azért sakkozom, mert szeretem. Nem izgulok játék közben, csak előtte. Az izgat, hogy beérik-e a munkám, amit előzőleg elvégeztem.

Ez napi 8-10 óra sakkal való elfoglaltságot jelent. Richárd, aki persze volt ifjúsági magyar bajnok is, a szombathelyi Dési-Huber István Általános Iskola magántanulója. Közgazdászból lett vállalkozó édesapja elve, hogy a sakk az egyetlen feladata. Nem abban kell kitűnnie, hogy kémiai képleteket magoljon, mert arra nem lesz szüksége az életben. Na jó, nem árt, ha a matekot érti. Egyébként ezért kezdett sakkozni. Kisiskolásként egyszer véletlenül „beszaladt” egy szörnyű négyes. A papa azért javasolta gyermekének a sakkot, hogy fejlessze koncentrálóképességét. Sikerült.

– Nem az a cél, hogy világverő játékost neveljünk belőle – mondtaRapport Tamás. – Játszott, nyert, és ez tetszett neki. Polgárék módszeréből annyit vettünk át, hogy csak az erős ellenfélen át vezet az út a csúcsra. Akkor vagyunk sikeresek és boldogok, ha jó döntéseket hozunk. Ricsit a sakkban támogattuk, ez pedig jó döntés volt. A New York Timesra mi is rácsodálkoztunk. Láthattuk, hogy kevés olyan játék van, amiben a hatvanévnyi korkülönbség ellenére is összecsaphatnak az ellenfelek – ez mozgathatta meg az amerikaiakat. A Sébe való költözésünket befolyásolta, hogy közelebb legyünk Zalaegerszeghez és Nagykanizsához. E két városban most világszínvonalú a sakk. Van lehetőség a fejlődésre.

– Világbajnok szeretnék lenni – mondja a Csuti-Hydrocomp profi (fogszabályzós) játékosa, s ebéd előtt átnyalábolja édesanyját. – Hogy mikor? Nem tudom. Az se baj, ha végül nem lesz meg, de jó lenne, ha a közelébe jutnék.

Videó: Novinszki Tamás Az ifjú sportolót dr. Flumbort András nemzetközi mester, a nagykanizsai Aquaprofit NTSK csapatvezetője, a Magyar Sakkszövetség elnökségi tagja menedzseli. A fiatal sakkszakember Rapport Richárd szorgalma, jó értelemben vett fanatizmusa mellett azt is megemlíti, hogy jól tűri a monotonitást, emellett pedig kellően felvértezett önbizalommal ül le a táblához. – Csak annyira respektálja az ellenfelet, amennyire kell. A tekintélytiszteletet, ami a fiatalabbakat fékezni szokta, tudatossággal és győzni akarással helyettesíti, teljesen rendben van az egója. Élő-pontszámban most 2540 körül jár, jó esélye van arra, hogy hamarosan 2600 fölé kerüljön. Most már van neve, a világ legfiatalabb nemzetközi nagymesterét számos kecsegtető ajánlattal megkeresték. A hosszú úton megtette az első lépést. De tudjuk, hogy ez csak az első lépés.

Rapport Richárd irgalmatlanul tudatos
A sakkozó fiú irgalmatlanul tudatos
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.