A látogatók együttesét – ahogyan azt már megszokhattuk – Iványi fogta össze, de akár Raksányihoz, akár a korábban a leggyöngébb légiósnak tartott Quigley-hez került a labda, az szinte mindig jó helyen volt.

Az első negyedet 25:24-re hozta az előző három bajnoki címet begyűjtő Székely-hölgykoszorú, amely a folytatásban „elhúzott” öt ponttal is, ám ennél jobban nem sikerült leráznia mecseki riválisát.

A második tíz percben akadt olyan szakasz, amelyben nagyjából grundkosárlabdát láthatott az arénát teljesen meg nem töltő nagyérdemű, és ebből az időszakból a Pécs jött ki jobban. Fűzy társulata komoly zavart idézett elő a minden tekintetben tompábbnak tetsző Sopron soraiban, hogy aztán immár maga vezessen öt ponttal (35:30). Ugyanakkor a félidő „csupán” kétpontos Pécs-fórral zárult (46:44), ami legalábbis izgalmas folytatást sejtetett.

És tessék: a vendéglátók 7:0-lal indították a harmadik negyedet, de a prímán játszó Quigley gyorsan dobott egy triplát meg egy kettest, s kezdődhetett minden elölről. Kisvártatva Fegyverneky is beszállt egy hármassal, majd Krnjics következett, s a nagytábla immár hétpontos vendégelőnyt rögzített (58:51). Ebből mi lesz?

Harminc perc után – naná hogy slusszpoén gyanánt Quigley remek találatával – 70:59-re vezetett a minden tekintetben jobb, a lepattanókat például eladdig 29:20-ra hozó Pécs, érett a bajnokavatás...

Ehhez képest – miután Quigley triplával „ünnepelte” huszadik pontját – a Sopron Honti megmozdulásai révén nem csupán fölkapaszkodott, hanem átvette a vezetést: a pécsiek csak „lestek” a palánk alatt. Honti a meccs legjobbjává vált, de nem örülhetett: Quigley a dudaszó előtt egyenlített (84:84), s jöhetett a hosszabbítás. A Quigley–Honti különmeccs végül 34:34-re végződött (Horti 27 ponttal zárt), míg a „rendes” mérkőzést 100:96-ra nyerte a Pécs, amely így visszahódította a címet. Micsoda dráma! És mekkora vég!