A két évvel ezelőtti, szapporói bravúr nyomán tavaly történetének első A csoportos részvételét ünnepelhette a magyar hoki, s bár a társaság nem vallott szégyent, a papírformabúcsú következtében ismét a második vonalban találta magát. A mostani torna előtt álomként persze megfogalmazódott, hogy de szép lenne visszakerülni, ám a magukat realistának mondók váltig hangoztatták: a lengyel és a szlovén együttes is erősebb a miénknél. Erre mi történt? Ted Sator csapata úgy jutott el az utolsó, mindent eldöntő mecscsig, hogy húsz gólt ütött és kettőt kapott, miközben a lengyeleket laza hatossal intézte el...

A feljutás reményétől jelentős hányadban a szó szoros értelmében megrészegült magyar szurkolók az első buli előtt háromnegyed órával teljes egészében megtöltötték a Tivoli csarnok keleti lelátóját (a nyugatit persze hasonlóképpen a házigazda szimpatizánsai), s amikor a vb-n nagy kapussá érett Hetényi és társai kikorcsolyáztak a jégre melegíteni..., na, azt a hangrobbanást nehéz szavakkal leírni. Azért annyit még lehetett hallani, amint Studniczky Ferenc, a hazai szövetség elnöke felsóhajtva azt mondja, „te, jó ég, mi vár itt ránk?!”, meg azt is, amint Ocskay Gábor, a fehérvári szakosztály-igazgató kiböki: „Kőkemény lesz, és vannak kétségeim, hogy mi vagyunk-e az esélyesek”.

Aztán Vlagyimir Nalivajko fehérorosz játékvezető jelt adott a kezdésre. Éppen első kiadásunk zártakor.

Eredmények: Lengyelország–Nagy-Britannia 2:1, Dél-Korea–Horvátország 5:2 (ezzel eldőlt, hogy a horvátok búcsúznak a B csoporttól).

Ljubljanából jelenti kiküldött munkatársunk, Bruckner Gábor