– Hurka, sör?

– Hogyne. Egészségvédelmi szempontokat is szolgál.

– Miket?!

– Nem kevés ünnepi éjszaka folytatódott már hajnalban a pécsi Vásárcsarnokban, tehát a tapasztalat mondatja velem: az efféle reggeli szépen rendbe teszi a gyomrot. Továbbá megágyaz a folytatásnak...

– Csak nehogy megint férges ital legyen!

– Konkrétan gyík volt abban a pálinkában, amelynek azon a mámoros, tíz évvel ezelőtti reggelen Rátgéber Laci teraszán Lukács Béla gyúró nekiesett... Hogy most mi lesz, azt még nem tudom, de az a mutatvány valóban kőkemény volt.

– Akárcsak ez az évad.

– Az volt a cél, hogy a Magyar Kupában címet védjünk, a bajnokságban pedig – a múlt évi bronz után – újra döntőt vívjunk. Tavaly elkövettük azt a hibát, hogy már az elődöntőnél a fináléra figyeltünk; következményként a négy között elbuktunk a Szeged ellen. Sokkos, félelemmel teli három hónapot éltünk át, amíg kiderült, hogy – ha szabadkártyával is –indulhatunk az Euroligában.

– Aztán a szurkolók rá-rákezdtek a „Rátgéber László!” rigmusra, januárban pedig mármár újra az elődjéé lett a kispad: nem lehetett kellemes.

– Cefetül is éreztem magam. Viszont nem az a típus vagyok, aki az első nehézségeknél feladja. Ha valamit elvállalok, ha valamiben hiszek, akkor a végtelenségig kitartok, elveimhez hű maradok. Ebben az időszakban – a negatív hangok kiszűrése mellett – részint ebből merítettem erőt, részint abból, hogy láttam, jó úton járunk, a játékosokban megvan az a fajta emberi magatartás, önbecsülés, szakmai kivagyiság, amely a kilábalás alapja. Csapatom és Zseljko Dokics, a segítőm új impulzusokat adott nekem, most pedig úgy összegezhetek, hogy miénk a bajnoki cím és a kupa.

– Kire a legbüszkébb?

– Erre ugyanúgy nem tudok felelni, mint arra a kérdésre: Ákos, a három lányod közül melyiket szereted a legjobban? Ruják Nóra izzadtságcseppjétől Iványi Dalma profizmusán át a légiósok munkájáig minden csak hozzátett a sikerhez.

– Rátgéberrel jóban vannak?

– Miután Laci Moszkvába szerződött, kicsit eltávolodtunk egymástól, ráadásul viszszatérésekor sok volt a fals információ... Abban biztos voltam, hogy tizenöt éves barátságunkat nem dobom oda; ezt Laci is így gondolta. Március végén már ugyanolyan őszintén tudtunk beszélgetni, mint amikor még Laci segítője voltam, a döntő második mecscse után pedig egy pohár bort is megittunk. A nagy, tisztázó beszélgetés azonban – valamelyikünk teraszán – még hátravan.

– Hova tovább?

– Bizonyos feltételek mellett folytatnám a munkát.

– Azért mondja ezt, mert sokszor hiába várták a pénzüket?

– Az anyagi biztonság, a pénzügyi fegyelem mindenütt kulcsfontosságú tényező.

– Semmi álmodozás?

– Amíg nincs rend, addig józannak kell maradni. Igaz, ettől én hajnalban még nyugodtan rendelhetek sört a hurkához.