Isteni Diego
Az Inter, mint sejthető, ezzel együtt sem játszott alárendelt szerepet; miközben a katalán alakulat „bűvészkedett”, a Mourinho-együttes rendre megfordult az ellen kapuja előterében, sőt. Amíg Milito rontott ziccerénél még káromkodhatott a publikum itáliai része, addig az argentin csatár soron következő megmozdulásai nyomán már „robbanhatott” a San Siro. Fél órája játszottak a felek, midőn Milito – jó érzékkel továbbküldve a labdát – Sneijdert játszotta meg, s a védelmi hiba nyomán egyedül maradt holland kolléga nem hibázott (1-1). A második szakasz elején Milito rögvest az előrelépő, s a kapu előtt föltűnő Maiconnal rúgatott gólt (2-1), s mialatt az ember csak leste a milánóiak fölöttébb offenzív futballját – na meg a Barcelona viszonylagos tompaságát –, a 61. percben újabb találatot jegyezhetett fel. Történt, hogy Eto’o elfutott a jobb oldalon, beadását Sneijder odaterelgette az erősen lesgyanús helyzetben lévő Milito elé, s a nap hőse már rohanhatott is ünnepelni (3-1).
A minimum izgalmas mecscsen újabb dugó már nem esett, noha esemény akadt bőven. Túl azon, hogy a halvány Messinek nekifutó, s megsérülő Maicont – és a magát végletekig kihajtó, milánói szemmel isteni teljesítményt nyújtó Diego Militót – kénytelen volt lecserélni Mourinho, Daniel Alves buktatásáért Benquerenca portugál bíró elfelejtett 11-est adni a végén még Piquet révén is veszélyeztető látogatóknak. Összességében meg az van, hogy bár az Inter előnnyel utazik (repülővel?) a visszavágóra, aligha tudnánk mutatni egy darab embert, aki leírná a Barcelonát...
Bajnokok Ligája
elődöntő, első mérkőzések
Internazionale–Barcelona 3-1
Ma
Bayern München–Lyon