Hiába buktak le sorra a szakág sztárjai, a közönséget hidegen hagyta a „tisztítótűz”, mert a cirkusz garantáltan maradt. Ennek nyomán továbbra is milliók zarándokolnak el a Tour de France legendás hegyi befutóira, hogy élőben láthassák a sportolók küzdelmét az elemekkel, s tízmilliók követik a versenyt a képernyők előtt. A Nemzetközi Kerékpáros Szövetség vezetői szerint nem elegen...

A szervezet illetékesei néhány éve stratégiai döntést hoztak: a sportág nem maradhat „európai”, bázisát szélesíteni kell. Persze korábban sem volt már az öreg kontinens hitbizománya a kerékpár, hiszen számos sikeres észak-amerikai és ausztrál biciklis csatlakozott a mezőnyhöz. Elég csak a hétszeres Tour-győztes, szintén doppinggyanúba keveredett LanceArmstrongra gondolni. A látványsportágak elit klubjába való belépés érdekében a nemzetközi szövetség 2005-ben létrehozta a Pro Tour-sorozatot.

A tizennyolc csapat részvételével zajló, tizenhat versenyt magában foglaló idei évadban Euró pán kívül Ausztráliában és Észak-Amerikában is rendeznek megméretést. A potentátok – a Le Monde részletes cikke szerint – elsősorban a médiafigyelem állandó biztosítása miatt döntöttek az átszervezés mellett, s a hosszú távú cél egy a Forma–1 négy kontinensre kiterjedő versenyrendszeréhez hasonló struktúra létrehozása. Természetesen a kerékpár korántsem olyan ismert és népszerű – egyelőre – Ázsiában, mint az autósport.

Nem véletlen, hogy a biciklisek is éppen a távoli földrészt tekintik az egyik fő célpontnak, napjainkban minden iparági szereplő óriási piaci potenciált vél felfedezni a Távol-Keleten. Ugyanakkor Pro Tourversenyt még nem rendeznek a térségben, bár a helyi viadalok egyre népszerűbbek.

A rendszer azért tetszik működőképesnek, mert a sportág popularizálásának feladatát elvégzik azok az istállók, amelyek valamilyen oknál fogva kicsusszannak az elitből. Mivel a csúcskategóriás versenyeken nem vehetnek részt, így a „szűz területeket” veszik célba. Ennek nyomán előfordulhat, hogy klaszszisok tűnnek fel kínai, argentin vagy gaboni kerékpárosversenyeken. Utóbbi talán meglepő lehet, bár a futballban már megismert politika okán indokoltnak tetszik az afrikai felfedezőtúra. Nyilvánvaló, hogy az együttesek nem a fekete kontinensről remélik új fő szponzoruk megjelenését, tehetséget azonban kazalnyit találhatnak. Sőt a szakértők szerint már most talentumokra lehet lelni Kenyában vagy Ruandában. Francia versenyszervezők pedig tapasztalataikkal segítik a szenegáli, a mali, a dél-afrikai viadalokat.

Persze a szakág élete korántsem felhőtlen, mert bár a drukkerek kitartottak a botrányok után is a sportág mellett, néhány komoly szponzor úgy döntött, hogy nem adja nevét illusztrációként a botránykrónikához. Persze a BusinessWeek szerint a Tour de France még az új helyzetet is jól használta ki, mert óriási médiafi gyelmet tudott felajánlani a kisebb, de hűséges társaságoknak. Ezért marad évek óta a neves holland bank vagy a kevéssé ismert tajvani mobiltelefon-gyártó a cirkuszban.

Akárhogy is, a múlt hét végi Párizs–Roubaix versenyről a New York Times rendkívül részletes tudósítást közölt. Amédiaérdeklődés nem kopik.