Ami akkor még csak utólagos konklúziót vont maga után, az nemrégiben élesben is megvalósult, igaz, más sportágban: a női kosárlabda március végi Magyar Kupa-döntőjében debütált az úgynevezett videóbíró. Az ötletet két elismert játékvezető, Bodnár Péter és Hartyáni Zsolt honosíttatta az után, hogy – az NBA 2002-es „ősbemutatóját” követően – az olasz szövetség Európában elsőként 2005-ben bevetette a rendszert.

– Ennek lényege, hogy helyben is dönthessünk azokról a szituációkról, amelyek objektíven megítélhetők – említi lapunknak Bodnár, s rögvest mond három példát. – Rálépett-e vonalra az illető, időn belül vagy túl dobta-e a kosarat, kik szálltak be a kispadról verekedni.

A magyar változat munkatársai elsősorban az itáliaiak „kibővített jogkörű” munkáját vették alapul, lévén, hogy a sportág nemzetközi szervezete, a FIBA a 2006-os szabálymódosításában csupán azt engedélyezte, hogy a technikai berendezés használata a játékrészek utolsó kosaráról határozzon (a találat játékidőn belül esett-e).

– Az edzőknek az adott mérkőzésen egyszer van módjuk visszanézetni a vitára okot adó jelenetsort, miközben a bíró bármikor dönthet így – folytatja a nemzetközi játékvezető. –Lélektanilag fontos, hogy mindenki tudja, mi a helyes lépés, ráadásul az óvások száma is jelentősen csökkenhet. Az utólagos tiltakozásokat egyébként éppen a megállapítható események nyomán nyújtják be a csapatok. A szubjektíven megítélhető esetekre, így például a szabálytalanságokra, nem terjed ki az ellenőrzés.

S hogy mennyibe kerül a rendszer? Bodnár szerint szinte semmibe, mert – miután a csapatoknak tévéközvetítés nélkül is kötelező rögzíteniük a hazai találkozóikat – egy-egy merevlemezes felvevő, monitor, asztal, fülhallgató, valamint szék kell hozzá. Ezzel együtt a rendszer a holnap kezdődő Sopron–Pécs bajnoki döntőn még nem „játszik”, de a következő évadra már a kulcsmeccseken is szerepet kap. Ha már – mondják – ilyen jó.